Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen

28

Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010)

nosítást eredményezett. Sokkal nagyobb baj volt azonban, hogy a mindenkori egri püspök, mivel a munkácsi eparchia eredetileg az ő egyházmegyéjében feküdt, nem ismerte el az önálló munkácsi görög katolikus püspök joghatóságát, hanem rá, mint saját rítusvikáriusára tekintett.* 7 8 9 Kánonjogi szempontból nem is igen tehetett volna másként: a Szentszék nem rendezte egyértelműen az eparchia státuszát, egy egyházmegyében két püspöknek pedig nem lehet joghatósága.? Ez az állapot, ahogy azt a vonatkozó szakirodalom kimerítően tárgyalja,10 egészen a munkácsi püspökség Mária Terézia által kezdeményezett 1771-es kánoni megalapításáig állt fenn. Ekkor XIV. Kelemen formálisan is felállította a munkácsi püspökséget Eximia regalium kezdetű bullájával, így az eparchia kánonjogi helyzete véglegesen tisztázódott. Ezt, mint ismeretes, két másik görög katolikus püspökség felállítása követte, szintén Mária Terézia kezdeményezésére, de már VI. Pius pápa uralkodása alatt: a nagyváradi és a körösi eparchiáké. (Az Indefessum, valamint a Charitas illa kezdetű bullákkal.) Ezt megelőzően itt is rítus- helynökségek működtek, valamivel egyértelműbb körülmények között, mint Munkácson, de korántsem feszültségek nélkül.11

A magyarországi görög katolikus püspökök részvétele az országgyűlésen

A kérdést tárgyaló szakirodalmi munkák ezzel le is zárják a magyarországi görög katolikus püspökségek vitatott helyzetének korszakát, hiszen az eparchiák szentszéki megalapítása után nem merülhetett fel kétség státuszukat illetően. Valójában azonban nem ez volt a helyzet.

A három görög katolikus püspökség kánoni felállítása után az új főpásztorok elsősorban egyházmegyéjük belső életével voltak elfoglalva, pontosabban azzal, hogy megszervezzék az eparchiák működését a

József munkácsi püspök halálának 300. évfordulójára rendezett konferencia tanulmányai. Szerk. Véghseő Tamás. Nyíregyháza, 2008. (továbbiakban: Makláry, 2008.) 149-159. p.

7 SZEREDY JÓZSEF: Egyházjog. Különös tekintettel a Magyar Szent Korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti és a protestáns egyházakra. I. köt. Pécs, 1885. 663. p.

8 A rítusvikárius vagy rítushelynök feladata a római katolikus egyházmegye területén az egyházhoz tartozó, de más rítust követő hívek lelkipásztori gondozásának irányítása. (Ld. a hatályos egyházjogban: 476. k., 479. k.)

9 Ezzel ellentétes álláspontot képvisel: Makláry, 2008.

10 Összefoglalóan: Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története. I-II. köt. Nyíregyháza, 1990. (továbbiakban: Pirigyi, 1990.) 1.157-167. p.

11 Vö. uo. I. 112-120., 134-136. p. Már 1721, tehát III. Károly uralkodása óta létezett a fogarasi görög katolikus püspökség (1738-tól Balázsfalva székhely- lyel), ez azonban az Erdélyi Fejedelemség területén feküdt, tehát kiesik vizsgálódásunk köréből. Megjegyzendő azonban, hogy a fogarasi püspök is elnyerte a részvételi jogot az erdélyi országgyűlésen. Gyárfás Elemér: Az erdélyi románok uniója s a román görög katholikus egyházi szervezet kifejlődése. In: Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene. Dicsőszentmárton,

1925.141- P-