Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen

Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen 27

tárgyává. így a következőkben mindkét felekezet esetében, püspökeik országgyűlési részvételéig vezető útját elsősorban egyházuk fejlődésének szemszögéből vizsgálom, a „nemzetiségi kérdés” történetét érintő események közül csak a legszükségesebbeket említem.

A görög katolikus főpapság a 18. században

Bizonyos mértékig a 17-18. századi magyar történelem egyik paradoxonénak tekinthető, hogy abban a Magyar Királyságban, ahol a katolicizmus a felekezetképződés viharaiban is megmaradt államvallásnak, sőt a katolikus egyház pozíciója a korszakban (annak utolsó két évtizedét leszámítva) igencsak megerősödött, a Rómával unióra lépett görög katolikus egyház hierarchiájának sokkal nagyobb harcot kellett vívnia a függetlenség elismeréséért, mint ortodox társának, holott az ortodoxia Magyarországon (ahogy Erdélyben is) ekkor csak megtűrt vallás (religio tolerata) volt. Ez részben ismert politikai körülményekkel magyarázható, részben viszont a trienti katolicizmus egyik sajátos, mégis ritkán figyelembe vett jellemvonásából következik.

Az uniót tárgyaló szakirodalomban Nicolaus Nilles,4 főleg pedig Hodinka Antal4 5 6 óta közismert tény, hogy noha a 17. századi uniós mozgalmak sikere után az ország területén működött görög katolikus hierarchia, a korábbi ígéretekkel ellentétben nem nyerte el azt a státuszt, amelyet a latin rítusú élvezett. A legismertebb példa a középkori eredetű munkácsi püspökség, mely az 1646-os ungvári uniót követően, de legkésőbb De Camillis János József püspök tevékenységének hatására a felső-magyarországi görög katolicizmus szervező központjává vált. A munkácsi püspökök felfogása szerint joghatóságuk alá tartozott a munkácsi eparchia területén élő görög katolikus papság és lakosság, magukat pedig a magyarországi katolikus főpapságnak az uralkodó által kinevezett és a Szentszék által megerősített tagjainak tekintették, így egyenrangúnak a római katolikus püspökökkel. A római katolikus klérus azonban ettől gyökeresen eltérő álláspontot képviselt. Nem ismerte el a munkácsi eparchia létét, mivel alapítása kánonjogilag tisztázatlan volt. Ezt Rómában is tudták: a munkácsi püspökök De Camillis óta valójában címzetes (in partibus infidelium) püspökökként nyertek felszentelést, eparchiájukban pedig apostoli helynökként tevékenykedtek.6 Ez a bizánci hagyománytól eltérő? rendelkezés már erőteljes lati4 Nilles, Nicolaus: Symbolae ad illustrandam historiam ecclesiae orientalis in terris corone S. Stephani maximam partem nunc primum ex variis tabulariis, Romanis Austriacis, Hungaricis, Transilvanis, Croaticis, Societatis Jesu aliisque fontibus accessu difficultibus erutae. Oeniponte, 1885.

5 Hodinka Antal: A munkácsi görög katholikus püspökség története. Bp., 1909.; A munkácsi görög szertartású püspökség okmánytára. Szerk.: Hodinka Antal. I. köt. 1458-1715. Ungvár, 1911.

6 Az apostoli helynöki intézmény a korszakban bevett gyakorlat volt, főként missziós területeken használták. Makláry Ákos: Az apostoli vikariátus intézménye a 17. században. In: Rómából Hungáriába. A De Camillis János