Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen
Görög szertartású püspökök a 18. század végi magyar országgyűlésen Forgó András „A görög egyesült és nem egyesült püspököknek, akiknek befolyása népünkre erősebb, mint a katolikus és a protestáns papságé híveire, legyen a katolikusokhoz hasonlóan szavazatuk és ülésjoguk az ország- gyűlésen” - fogalmazta meg Hajnóczy József az Egy magyar hazafi gondolatai néhány, az országgyűlésre tartozó dolgokról című, 1790 márciusában papírra vetett és a magyarországi közjogi rendszer alapvető átalakítását szorgalmazó művében.1 Hajnóczy gondolataiból igen kevés valósult meg az 1790 és 1792 közötti időszak két országgyűlésén. Ezen kevesek egyike a magyarországi görög katolikus és ortodox főpapság országgyűlési részvételi és szavazati joga, mellyel az alábbiakban részletesen foglalkozom.2 3 A két egyház főpapságának a magyar országgyűlésen történő megjelenésével mind a korszak politika-, mind pedig egyháztörténetét tárgyaló szakirodalom eddig csak érintőlegesen foglalkozott, megjegyezve, hogy a görög katolikus püspökök az 1790-91-es országgyűlésen, az ortodox főpapok pedig az 1792-es diétán nyerték el a részvételi és szavazati jogot a felsőtáblán.3 Míg azonban a görög katolikus püspökök politikai szerepvállalását főként a görög katolikus egyház emancipációjának egyik fontos állomásaként értékeli irodalmunk, addig az ortodox püspökök diétái megjelenését egyértelműen a magyarországi nemzetiségek emancipációjának összefüggésében vizsgálta a kutatás. Pedig, mint látni fogjuk, nagyon hasonló körülmények között, sőt bizonyos mértékig párhuzamosan zajlott le e két főpapi csoport befogadása a rendi politika legfelsőbb fórumára, ezért indokoltnak tűnik, hogy ennek az útnak az állomásait is hasonló szempontok szerint tegyük vizsgálat 1 A Gedanken eines ungarischen Patrioten über einige zum Landtag gehörige Gegenstände című Hajnóczy mű magyar fordítását közli: Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. S. a. r.: Csizmadia Andor. Bp., 1958. 27-47. p. Idézet: 36. p. A mű eredeti, német nyelvű kiadása: A magyar jakobinusok iratai. S. a. r.: Benda Kálmán. I. köt. Bp., 1957. 51-60. p. 2 E két felekezetet számos névvel illették és illetik részben ma is. A következőkben, alkalmazkodva az érintett egyházak saját megnevezéséhez, a „görög katolikus” és az „ortodox” fogalmakat használom. A különböző elnevezésekről általános, vázlatos áttekintést ad: Timkó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Bp., 1971. (továbbiakban Timkó, 1971.) 19-39. p. Berki Feriz az „ortodox keleti” megnevezést használja a nem Róma irányítása alatt álló keleti egyházakra, ez az elnevezés azonban nem honosodott meg. Berki Fe- riz: A magyarországi ortodox keleti egyház szervezése. Bp., 1942. (továbbiakban Berki, 1942.) 3 Ld. a 18. századi országgyűlés intézménytörténeti vizsgálatát: Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés. Bp., 2005. (továbbiakban: Szíjártó, 2005.) küln. 47. p.
