Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartucz Mariann: "Minek a pap az ország gyűlésében?" Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen
20 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) kereste, illetve élete végéig gyűlölte a klérust. Sikertelenségéért mindig az egyházat okolta, a papokat, akik az udvarnál hatalmas befolyással rendelkeznek. Mindezt többször is írásba foglalta. 1790-ben 41-féle Trenk-kiadvány került sajtó alá, amelyek között alig van nem hazai nyomtatvány.40 Ballagi Géza szerint Magyarországon 1790-91-ben körülbelül 500 politikai irat jelent meg.«1 Ebből tehát láthatjuk, hogy Trenk szép számmal írt, és ehhez nincsenek hozzászámolva azok az írásai, amelyek csak kéziratos formában terjedtek. Szintén kiemelkedő műve volt a Bilanx, amelynek példányait megjelenése után Batthyány prímás igyekezett összegyűjtetni, nehogy világiak kezébe kerülhessen. Erről szintén fennmaradt egy pasquillus: „Trenk egy munkácskát írt, Bilanx neki neve, Melyet könyvpiacra, áruba kiteve Olyan jó szándékkal, hogy minden olvassa, Kinek keze között vagyon tíz garasa. [-] De a ki egy szálat belőle megenne, Csodatételt fogna tapasztalni benne, Mert eloszlik ettől ez a hályog neme, Mellyel befellegzett a buzgóság szeme, S úgy kiköszörüli a látásnak élét, Hogy az ember általnézi a pap bélét.”42 Az írók harmadik csoportját azok alkotják, akik maguk ragadtak tollat, hogy elképzeléseiket (névvel vagy anélkül) kifejthessék. Ilyen személy volt Batthyány Alajos, Hajnóczy József, Laczkovics János, Fekete János stb. Ők őszintén tenni akartak, és hittek abban, hogy kellő munkával kiküszöbölhetik a problémákat. A pamfletjeiket olvasva azonban nem vonhatunk le olyan törvényszerűségeket, hogy a kormányzati rendszert megújítani kívánók feltétlen Habsburg-ellenesek volnának, hiszen sokan a változtatásokat az osztrák uralkodó megtartásával kívánták elérni; vagy hogy az antiklerikális versírók ateisták voltak, és a katolikus egyház teljes eltörlését kívánták volna. Fekete Jánosnak például több pap barátja is volt. Természetesen mindkét esetben akadtak radikálisok is, például Laczkovics János, ám a többséget nem ez jellemezte. Olyan változásokat óhajtottak, amelyek bizonyos reformokat hoznak. Végső céljuk az volt, hogy a leendő uralkodót - aki ugyanúgy Habsburg - az országgyűlésen rábírják bizonyos engedményekre, illetve az egyházat, ha lehet, a fenti okok miatt kiszorítsák a politika területéről. Az antiklerikális versek sokszor meglehetősen durva hangvétellel íródtak, ám ezeket olvasva nem szabad abba a hibába esni, hogy csupán 40 Uo. 41 Ballagi, 1888.283. p. 42 Hazánk. Történelmi közlöny. Szerk.: Abafi Lajos. IV. köt. Bp., 1885. 637- 638. p.
