Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - RECENZIÓK - Petrás Éva: Jakab Attila: Vergődésben. Magyar kisebbségek "történelmi" egyházai az átalakuló Európában. (Problématár.) Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2009.
Recenziók 167 a kötet egyik alcíme szerint azonban csupán „problématár”-nak tekinti művét, így vélhetően a párhuzamba állítást - saját művét - mindössze első lépcsőnek tekinti egy összehasonlító módszerrel dolgozó elemző folyamatban. Illetve, miként látni fogjuk: párhuzamba állítás, összehasonlítás és szintézisalkotás egymásra épülő folyamataiban saját, szubjektív utat jár be, amelynek végén azonban visszatér az eredeti „problématár” gondolathoz, amely ekkorra már megoldásra váró feladatok tára értelemmel telítődik. A könyv nagyon világos szerkezeténél fogva a kisebbségi magyar közösségek és a történelmi egyházak bonyolult, szerteágazó történetét jól követhetően tárgyalja. Korszakbeosztásában a Trianon óta eltelt időszak kronológiájának kisebbségkutatási szempontú tagolását veszi alapul.4 A Trianoni békeszerződés előtti állapotokból kiindulva a két világháború közti időszak 1938-ig terjedő két évtizedét a területi revízió időszakának elemzése követi, majd az 1944/45 és 1948 közötti átmeneti korszak után a kommunista időszak negyven esztendeje, végül pedig a rendszerváltozás óta eltelt húsz év történéseinek összefoglalása következik. A szerző ezen a kronológián belül helyezi el azután a különböző utódállamokban működő magyar történelmi egyházakat. Jakab Attila azonban mégsem pusztán katalógust készít. Mivel napjaink történetírásában előtérbe került a nem-fikciós elbeszélői formák - például történetírói művek - narratívájának elemzése, és nem tagadható a műveknek, mint nyelvi konstrukcióknak szubjektív intencionalitása sem, így még egy „problématár” sem csupán adathalmaz az olvasó számára, hanem belőle rekonstruálható szerzőjének álláspontja is. Kérdés persze, hogy a szerző magukból a történeti adatokból von-e le következtetést, miként az a történetíró számára egyedül megengedett, vagy inkább saját elméletének bizonyítására keres történeti adatokat. Jakab Attila miközben igyekszik pozitivista szorgalommal minden lehetséges, a tárgyhoz tartozó szakirodalmat bemutatni, valóban nem titkolja véleményét, és saját elméletet alkot. E kettősség - az objektivitásra törekvő összegzés és az így kinyert elemeknek szubjektív rendbe sorolása - a monográfiát mindvégig elkíséri. Megállapítható azonban, hogy míg a könyv java részét kitevő történeti részekben az előbbi, a rendszerváltozás korától értett jelenkorunkat illetően túlnyomórészt az utóbbi dominál, amelyet a végén összegzés, perspektívák és „múltba fordulás vagy jövőbe nézés” címmel három ikerelemzés emfa- tikusan zár. Vergődésben, így hangzik a kötet címe, és borítóján egy partra vetett halat láthatunk. A szerző eszerint a „vergődés”, az „őrlődés” metaforáját választja, amikor a határon túli történelmi egyházak jelenkori helyzetét, értékválasztásait és döntésmechanizmusait elemzi. Mint ki is fejti: „a történelmi, magyar egyházak egyrészt az intézményes és ideológiai tekintélyelvűség, másrészt pedig a magyar kisebbségi közösségek jövőbeni megmaradása szempontjából megkerülhetetlen modernizáció 4 4 Bárdi, 2004.251-274. p.
