Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - RECENZIÓK - Petrás Éva: Jakab Attila: Vergődésben. Magyar kisebbségek "történelmi" egyházai az átalakuló Európában. (Problématár.) Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2009.
166 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) szetesen nem azt jelenti, hogy a magyarországi történelmi egyházak fejlődése nem lenne alávetve kelet-közép-európai általános tendenciáknak, vagy hogy centrum-periféria jellegű viszonyítási alapot jelentene a határon túli magyar kisebbségek egyházainak vizsgálatakor. Általánosságban inkább azt mondhatnánk, hogy a magyar nemzeti közösség 20. századi szétfejlődésének tétele a határon túli magyar kisebbségek történelmi egyházai vonatkozásában is igaz.1 Kétségtelen azonban, hogy a széttöredezett kép eredete sokkal korábbra nyúlik vissza, mint 1920. Szemben a nyugat-európai mintákkal, ahol a reformáció korától kezdődően a „cuius regio, eius religio” elve alapján, tulajdonképpen vallási különbségek mentén történt meg az egyes régiók és országok eltérő regionális hagyományainak kialakulása, Magyarországon az egyes országrészek különböző politikai egységekhez való tartozása miatt került sor a felekezetek és egyházszervezetek különbségeinek kialakulására, s így a regionalitás már a többfelekeze- tűség megjelenésének kezdeteitől jelen volt, és kezdettől fogva politikai faktorokkal vegyült.2 3 A helyzet a 19. század elejétől a modern nemzettudat kialakulásával még bonyolultabbá vált. A vallásfelekezetek modern magyar nemzettudathoz való viszonyát nem lehet általánosítva megfogalmazni, mivel adott esetben soknemzetiségű egyházakról van szó.s A polgárosodáshoz való viszonyuk hasonlóképpen mindvégig függvénye maradt annak, hogy a történelmi Magyarországon ki, hol katolikus vagy protestáns? Erdélyben, a Felvidéken, vagy az Alföldön, kisebbségben vagy többségben, vidéken vagy városban? Tehát Magyarországon a történelmi egyházak és vallási közösségek társadalmi szerepvállalásának különbözősége hosszú múltra visszatekintő történeti tény, ennek vizsgálata azonban gyakorlatilag mai napig gyerekcipőben jár. Pedig ebből az alaptételből kiindulva derülhet csak fény arra, hogy a Trianon után nemzeti sorskérdésekkel szembesülő magyar egyházak tanításaikból, teológiájukból, szociális és kulturális tevékenységükben mit és miért tekintettek hangsúlyosnak. Jakab Attila Vergődésben című kötete éppen erre tesz kísérletet. Az előszóban kiemeli, hogy „a monográfia újdonsága talán a párhuzamba állításban, az egyházi intézmény- és társadalomtörténeti megközelítésben, illetve a Vatikán kárpát-medencei geopolitikai szempontjainak, törekvéseinek a figyelembe vételében keresendő”. (8. old.) Jakab Attila 1 Bárdi Nándor: Összezárkózás és szétfejlődés. Kísérlet a magyar kisebbségek történetének periodizációjára. In: Nemzet a társadalomban. Szerk.: Fedinec Csilla. Bp., 2004. (továbbiakban: Bárdi, 2004.) 251. p. 2 Brandt, Juliane: A magyarországi protestantizmus politikai kötődései a dualizmus korában. In: Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon. Szerk.: Hegedűs András - Bárdos István. Esztergom, 1999.195-213. p. 3 Erről bővebben: Brandt, Julianne: Konfessionelle und nationale Identität in Ungarn: Die protestantischen Kirchen. In: Religion im Nationalstaat zwischen den Weltkriegen, 1918-1939. Hrsg.: Maner, Hans-Christian - Schulze Wessel, Martin. Stuttgart, 2002.31-71. p.
