Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában 31 A népesség meghatározásakor a tisztánlátás és a teljesség érdekében lényeges számunkra, hogy az Északkeleti Felvidékről, mint területi egységről beszéljünk. Miután nagy térségben, nem vármegyéhez kötve helyezkedett el a ruszin nemzetiségű lakosság, nem beszélhetünk kiemelten Bereg vármegyéről, illetve Bereg vármegyei ruszinságról, csak az egész térség részeként. A ruszin homogenitást és a galíciai térséggel való kapcsolatot jól mutatja a nemzetiségek elhelyezkedésének ténye, miszerint a Kárpátok galíciai oldalán lévő szláv lakosság a Kárpátok kárpát-medencei oldalán élőkkel nyelvi és kulturális egységet képez. A kulturális hatásként felhozhatjuk tényként, hogy a ruszinok által használt fatemplomok, melyek közül még ma is áll néhány a Kárpátok vidékén, építészeti, fafaragási és festészeti szempontból is összefonódik a galíciai térség művészetével. Sokszor Galíciában készültek, s csak a helyszínen rakták őket össze.11 Ez a tény is bizonyítja a kulturális és vallási egységet, mely utóbbi nagyrészt a nemzetiségi, irodalmi és nyelvi sajátosságok hordozója is volt az adott időszakban. Ezen a vallási, s hozzá kapcsolódó építészeti hatások jelzik, hogy a Kárpátok medencéjének ebben a térségében a szlávok, ruszinok nem voltak jelen, hanem betelepítés, beszivárgás folytán érkeztek ide. Ezt bizonyítja továbbá a szertartásrendszerük megmaradása is. Nyilvánvaló tény számunkra, hogy a Szent István-i egyházszervezés olyan dominánsan és határozottan történt, hogy ellenmondást nem tűrően felszámolt minden nem a latin egyházhoz kapcsolható kötődést. A megkezdődött bizánci hittérítés teljesen elsorvadt akkor, mikor István egyértelműsítette a Rómához való hűséget és megalkotta az egyházszervezetet. Magyarországon Árpád-házi királyaink idején csak nyugati egyházszervezet alakul ki. A görög szertartásúakat is a latin püspökségek alá sorolják be. István és László királyaink korában tehát nem volt még kötődés a Kárpátok északi oldalával, Galíciával. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyartól keletre lévő orosz nép, s az északra lévő lengyel nem sokkal korábban, vagy azonos időszakban vette fel a kereszténységet, arra következtethetünk, hogy az adott népek alakuló keresztény egyházszervezete még nem gyakorolhattak hatást Magyarország egyház- szervezetének kialakulására. Az orosz kereszténység bizánci, a lengyel latin szertartás szerint alakítja az egyházszervezetét. A Szent László korában tartott, 1092. évi szabolcsi zsinat határozatai közül is több azt tükrözi, hogy még erős a korai magyar államban a bizánci hagyomány, s a magyarok közül még voltak, akik a „görög vallásbeli szokásokat” 11 Vö.: Thaler Tamás - Zsidi Vilmos: Kárpátalja és Észak-Partium. (Barangolás a fatornyos templomok hazájában.) Bp., 2007. (továbbiakban: Thaler- Zsidi, 2007.) 2okk. Fontos munka a történelmi Magyarország és a Kárpátvidék görög katolikus egyházművészete szempontjából, mely a bizánci szertartásuk Magyarországon való megjelenésén túl a 15. századtól elemzi bőséges prezentációval a művészeti kapcsolatokat. Ld.: Puskás Bernadett: A görög katolikus egyház művészete a történelmi Magyarországon. Hagyomány és megújulás. Nyíregyháza, 2008.
