Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bolf Barbara: A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása, 1948-1950

A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása 121

alá a békeívet. Ezek után kinyilvánította szándékát, hogy - amennyiben elöljárói beleegyeznek - önként szeretne visszavonulni.

A békeívek aláírására azonban lehetőségük sem volt a piaristáknak, ugyanis az ívek meg sem érkeztek a szerzetesekhez. Szintén Szűcs Imre előbbi piszkozatából értesülünk a történtekről. Eszerint annak ellenére, hogy ő és Molnár István hittanár jelezte, hogy nem jutottak el hozzájuk az ívek, még aznap délután levelet kaptak, amelyből megtudták, hogy nem taníthatnak hittant, mert nem írták alá az íveketri1

1950 nyarán sor került a rendtagok internálására is. A piarista rend tizenegy rendháza közül ekkor hatnak a lakóit szállították internálótáborba. Először - a június 10-ére virradó éjszaka - a nagykanizsai és a szegedi piaristáknak kellett elhagyniuk eddigi lakóhelyeiket^2 A nagykanizsai historia domusban Szűcs Imre részletesen számol be az eseményekről. Révai József beszéde után - mely a hazai szerzetesség felszámolását célozta - előkészületek történtek a rendházból való kiköltözésre. Homokkomáromba és Rigyácra költözhettek volna az otthon nélkül maradt szerzetesek. Az elhurcolás körülményeiről a következőket tudjuk meg:

„Június 10-én éjjel V2 2 órakor kopogtatnak a házfőnök ajtaján azzal, hogy a belügyminisztériumból vannak itt. Majd benn a szobában két polgári ruhás úr előadta, hogy a kézbesítendő véghatározat szerint a mi Nagykanizsán tartózkodásunk a közrend és közbiztonság szempontjából aggályos, azért kényszertartózkodási helyre szállítanak mindnyájunkat. Vegyük magunkhoz legszükségesebb holminkat, imakönyveinket és kegyszereinket és 15 percen belül legyünk kinn a várakozó gépkocsinál. A házfőnök kötelességévé tették, hogy mindezt a rendtagokkal közölje és végrehajtsa, s őt tették felelőssé azért, hogy ellenállás ne legyen. Majd titkos rádióleadó, lőszerek és géppisztolyok után tudakozódtak, és az épületet átvizsgálták. A folyosókon és udvaron fegyveres rendőrök őrködtek. Biztosították, hogy az itthagyott holmik leltározva megmaradnak. ”43

A rendtagokat tévedésből először a váci rendházba szállították, ahol befogadták a kanizsai piaristákat. A szegedieket szállító sofőr azonban tudta, hogy a váci püspöki palotába kell vinni a szerzeteseket, mert itt volt az internálótábor. Egy hét múlva a nagykanizsai és váci rendtagokat is ide szállították át. (A váciakat csak azért, mert a hatóságok ekkor már nem tudták szétválogatni a kanizsaiakat és a váciakat.) A szerzetesek rabokká váltak, hivatalosan nem hagyhatták el a püspöki palotát. Ennek ellenére sor kerülhetett látogatók fogadására és a palotából való kilépésre, mert a palota kapujában csak egy őr állt, és ő sem kért irato- * 4

41 Böszörményi, 2007. 43. p.

42 Böszörményi, 2007.51. p.

43 MPRKL. HDNk, II. 228. p.