Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Papp István: Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség
Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség 105 Az eddigi kutatási eredményeim alapján ennyit információval rendelkezem Fehér Lajosnak a református egyházhoz, hithez való viszonyáról. Pontosabban még néhány fontos adalékkal, amelyet Ágnes lánya osztott meg velem.55 Édesapja az ostrom végét követően megkérte háziasszonya lányának, Diera Évának a kezét, aki igent mondott. Ezt a történetet maga Fehér Lajos is megörökítette emlékiratában.66 Azt viszont már nem, vagy legalábbis a kiadott szövegben már nem szerepel, hogy a szülők református egyházi szertartás szerint keltek egybe, s mind az 1946-ban született Erzsébet, mind az 1948-ban született Agnes lányukat megkereszteltették. Fehér Lajos korábbi szavaira emlékezvén, aki meggyőződéses hívőként írta le feleségét és annak édesanyját, aligha történhetett volna másképp. Szintén Fehér Ágnestől tudjuk, hogy édesanyja 1943-ban a Baár-Madas Református Leánynevelőintézetben tett érettségi vizsgát, és ezt követően kezdte el orvosi tanulmányait. A szülők a mai főváros egyik legrégibb református templomában, az óbudaiban kaptak egyházi áldást házasságukra. A házasságkötés idején Fehér Lajos már az újonnan szerveződő politikai rendőrség kötelékébe tartozott. Az eseményt mégsem tekinthetjük teljesen kivételesnek, hiszen Nagy Imre lánya 1946-ban szintén református egyházi szertartás szerint kelt egybe férjével, az akkor még lelkészi beosztásban lévő Jánosi Ferenccel.57 IV. Ezek után megpróbálok felelni arra a kérdésre, hogy minek nevezhetjük őt egyháztörténeti-vallásszociológiai nézőpontból. Mielőtt erre a választ adnék, röviden szeretném összegezni, hogy miben is állt Fehér Lajos reformátussága. Az eddig tárgyaltak alapján négy biztos kijelentést tehetünk. Először is teológiai értelemben ateista, nem hívő ember volt, amely meggyőződés logikusan következik abból a dialektikus materializmusból, amelyet marxista értelmiségiként magáénak vallott. Ebből adódóan egyértelműen kivül esik azon a fajta egyházias vallásosságon, amely a 20. század magyar reformátusságát jellemezte. Kosa László ennek három típusát különíti el: az egyháztagot, a gyülekezeti tagot és a hívő gyülekezeti tagot.68 Közülük az egyháztagoké a legfor- málisabb viszony, mivel ők csupán az élet nagy fordulópontjain (születés, házasságkötés, halál) találkoznak az egyházzal. Bár a magyar re- formátusságban régóta jelen lévő racionalizmus miatt bizonyos esetekben még a tudatos ateizmus is összeférhet az egyháztagsággal (erre példaként hozható az egyházkerületi főgondnoki tisztet is vállaló Erdei Ferenc), de Fehér Lajos esetében még erről sem lehet szó. Ő saját * 56 57 58 való visszanyúlást jelentette, ám ezzel egyidejűleg sor került az éneklés technikájának megújítására is, hiszen ettől fogva ritmizáltan énekeltek. 5s Fehér Ágnes interjú, 2008. 56 Fehér, 1979.576. p. 57 Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz. I. köt. Bp., 1996.349-350. p. 58 Kósa László: Egyházi hagyomány - protestáns vallási néprajz. In: UŐ: Egyház, társadalom, hagyomány Debrecen, 1993. 45-46. p.
