Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Papp István: Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség

104

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

lyet egyébként nem is tudnánk a nevéhez kapcsolni, hiszen nem szignálta a cikket?

A válaszhoz kicsit foglakoznunk kell Balla Péter személyével, s a református egyházon belül jelentkező ébredési, megújulási mozgalmakkal. Az ébredés protestáns egyházi szóhasználatban olyan vallási megújulási törekvést jelöl, amely a formális egyházi élettel szemben a bensőségesebb, személyesebb hitélet, a személyes megtérés, a hitbeli újjászületés igényével lép fel.5" A református egyházon belül az 1940-es évek elején kibontakozott egy egész országra kiterjedő, így Debrecenben is jelentkező ébredési hullám. Ennek a folyamatnak a részét képezte, hogy már 1937-től kezdve a református egyetemes konvent jelentős erőfeszítéseket tett a használatban lévő énekeskönyv revíziójára, megújítására^1 Ennek során egyik feladatként fogalmazták meg, hogy számba kell venni a magyar reformátori énekhagyományt, „különös tekintettel a közelmúlt idők sok akadályát áttört magyar öneszmélésre és a benne újból örvendetesen időszerűvé vált 16. századi énekköltés értékeire.”

Az 1943-tól felgyorsuló munkába kapcsolódott be Balla Péter, aki többek között a Soli Deo Gloria egyesület énekkarának szakmai munkáját irányította. Balla személye azonban ismert volt a népi mozgalom berkein belül is, elég, ha arra gondolunk, hogy az 1943-as szárszói konferencián a magyar népdaléneklésről tartott előadást, és énekelni is tanította a tábor résztvevőit.s2 Sőt Fehér Gyula, Fehér Lajos bátyja visz- szaemlékezése szerint Balla Péter bejárt abba a Bolyai Kollégiumba népdalokat tanítani, ahol néhány hónapot Fehér Lajos is eltöltött, éppen Debrecenbe történt újbóli visszatértét megelőzően^ Vagyis Fehér Lajos már korábban is ismerhette Balla Pétert, mivel ugyanazokban a körökben mozogtak.

A személyes ismeretségen túl Balla Péter éppen azokhoz a szellemi gyökerekhez nyúlt vissza a zsoltáréneklés terén, a 16. század prédikátorainak működéséhez, akik Fehér Lajos és elvbarátai számára is hivatkozási pontként szolgáltak. így Fehér nagyon is tudatosan választotta riportja tárgyául Balla tevékenységét, hiszen az ellentmondás nélkül beleilleszkedett az ő akkori világfelfogásába.54 * 53 54

s° Kiss Réka: Református ébredés Budapesten. In: Reformátusok Budapesten. II. köt. Szerk.: Kósa László. Bp., 2006. 1343. p. A tanulmány egésze jól ösz- szefoglalja az egyházon belüli megújulási törekvéséket, főképpen a Bethánia Egylet szerepét 1945 előtt és közvetlenül a háború vége utáni években is. s1 Előszó. Énekeskönyv a magyar reformátusok használatára. Bp., 1999. 5-8. p. Emellett Csomasz Tóth Kálmán munkáit említhetjük, mivel ő foglalkozott legelmélyültebben a református zsoltáréneklés megújításának kérdésével. s2 Borbándi, 1983.336., 341. p.

53 Fehér Gyula visszaemlékezése, 1971. Politikatörténeti Intézet Levéltára. NÉKOSZ-gyűtemény, 302. f. 3. cs. 11. őe.

54 Érdekesség, hogy Fehér Lajos 1941-es cikkében egyszerre képviselte a hagyomány és a megújulás álláspontját a zsoltárénekléssel kapcsolatban. A régi szövegek beemelése a református énekek közé kétségkívül a gyökerekhez