Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Papp István: Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség
Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség 103 diákok körében. Nagy szerepe volt abban, hogy érettségi után szellemi poggyászunkban útravalóul nem cipeltünk magunkkal semmiféle vallási bigottságot, ezzel kapcsolatos lelki nyűgöt, elferdülést.”« Némi önkritikával idézi fel Fehér első vallási jellegű konfliktusát, amikor 1936 nyarán egy uradalomban dolgozott, mint cséplőellenőr, s az intéző családjánál lakott, akik kedvesen bántak vele. Azt írja, hogy „egyik este elég forró fejjel ateista vitába keveredtem a túlzottan, sőt bigottan vallásos meggyőződésű családdal.”46 Bár az intéző első haragjában ki akarta dobni, felesége és lánya lebeszélték erről. Fehér saját bevallása szerint azt a tanulságot szűrte le, hogy realisztikusabban kell beilleszkedni a vitába. Szinte ugyanez a történet játszódott le 1944 őszén, amikor illegális kommunistaként Óbudán lakott egy idős özvegyasszonynál és lányánál albérlőként. Őket nem bigott, hanem meg- győződéses református hívő családnak írja le. Velük is ateista vitába keveredett. „Ezt úgy próbáltam helyrehozni, hogy pár nap múlva, késő éjjelig olvasva - tanulgatva - az asztalon hagytam a bibliát, mintha azt bújtam volna. Továbbá, nem sokkal később elmentem velük az óbudai református kistemplomba vasárnapi istentiszteletre. ”47 Mivel e történet két női szereplője később Fehér Lajos felesége, illetve anyósa lett, erre még vissza fogok térni. Ez az álcázó, kitérő, vagy - ha szigorúan fogalmazunk - megalkuvó magatartás más alkalommal is felbukkant Fehér életében. Mivel a Debrecenben a Református Kollégium Tanárképző Intézetében lakott, ezért rendszeresen kellett hallgatnia és vizsgáznia teológiai tárgyakból. Itt is különbséget tett, hiszen Révész Imrét nagy műveltségi egyháztörténeti tanárként jellemzi, míg Péter Zoltán előadásait a „színvonaltalan, áltudományos, reakciós” jelzőkkel illetik8 Majd hamarosan újabb kihívással nézett szembe: karácsonykor lehetősége nyílt, hogy legátusként pénzt gyűjtsön a maga számára Körösladányban. Végül azonban mégsem ment el, mivel „az, hogy a Ref. Tanárképzőben az ingyenes helyért hallgatnom kellett a püspököt - az egy dolog; de hogy hirdessem is tanításaikat és az igét - az azért már más dolog.”44 Mint korábban említettem, Fehér Lajos újságíróként 1941 végén visszatért Debrecenbe, s ekkor írta a Balla Péter zsoltártanításáról szóló cikkét. Vajon mi az oka annak, hogy az ekkor már magát tudatos marxistának valló, ateista vitákba bonyolódó Fehér figyelmét egy látszólag nagyon is belső, egyházi ügy keltette fel. Miért lehet érdekes, hogy milyen zsoltárokat énekelnek egy külső debreceni templomban? Azt is felelhetnénk, hogy Fehér a szerkesztő utasítására, kötelességszerűen hajtotta vége a feladatot. Ha ez így lenne, akkor miért tartotta fontosnak három és fél évtizeddel később újból felidézni ezt a riportot, ame- 45 * 47 * 49 45 Fehér, 1979. 41. p. 46 Fehér, 1979. 67. p. 47 Fehér, 1979. 362. p. 48 Fehér, 1979. 99. p. 49 Fehér, 1979. 99-100. p.
