Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Papp István: Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség

Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség

101

eljutottak Budapestre, Visegrádra, Esztergomba, Balatonfüredre, Tihanyba és Hévízre. Mind az 1941-es, mint a 70-es évek második felében írt önéletrajzában88 szó szerint ugyanazt a kifejezést használja: a református egyház, mint „szegénysorsú, jó tanulót” vitte el ingyenes kirándulásra. Nagyon markánsan megjelenik itt az egyház, mint a szegények gyámolítója. Sajnos egyéb forrást nem találtunk, amely ugyancsak erről a kirándulásról szólna, viszont a Szeg halomvidéki Hírlap külön cikkben8« foglalkozott az 1927-es, hasonló elvek szerint megszervezett vidéki vakációval. (Ezek szerint Szeghalmi Gyula szervezésében indulnak a tanulók négy napos kirándulásra Eger, Miskolc és Aggtelek tájára. 15 tanuló vizsgajutalomként ingyen utazhatott el, egyébként a 10 éven aluli gyermekeknek 26, a 10 éven föliilieknek 30 pengőt kellett fizetniük.)

A későbbiekben még egy alkalommal sietett a szeghalmi egyház- község presbitériuma Fehér Lajos segítségére. 1937 elején Tildy Zoltán lelkészelnök kezdeményezésére összegyűjtötték számára a 100 pengő beiratkozási díjat. Ennek kapcsán olvashatjuk az emlékiratban: „Mindmáig csak a legnagyobb hála és tisztelet hangján tudok emlékezni azokra a melegszívű segítőimre, akik rögös utamról kezdettől fogva a göröngyöket igyekeztek elgörgetni.”4°

A református egyház mint a hatalmon kívül lévő, s a társadalom elesettjeivel közösséget vállaló intézmény még egyszer felbukkan a visz- szaemlékezés lapjain. 1940-ben egy falukutató táborozáson vett részt Fehér Lajos Karcag közelében. Ekkor „meglátogattuk az ország legszegényebb református parókiáját. A derzstomaji református templom padozata földes volt. Az adományokból többre nem tellett. Körtvélyesi lelkipásztor apostoli szegénységben élt.”-»1

A gimnáziumi éveiről szólva Fehér Lajos továbbra is kedvező színben ír a helybeli református egyházközség tevékenységéről, hiszen a Péter András Alapítványt, melyre az iskola alapozódott a szeghalmi eklézsia kezelte. A memoáríró egyenesen a Kis-Sárréten betöltött kultúrmisszióról ír a gimnáziummal kapcsolatban, amely abban állt, hogy számos szegény sorsú diák iskoláztatását segítette előA2 Szándékosan használta előbb az eklézsia kifejezést, mivel úgy gondolom, Németh László egy rövid esszéje segítségével megvilágítható, hogyan kapcsolták össze az 1930-as évek népi mozgalmával érintkező marxista értelmiségiek, így Fehér Lajos is, saját mozgolódásukat a 16-17. század református prédikátoraival.

Németh László 1969-ben ellátogatott Pápára, és visszaemlékezett43 a három évtizeddel korábban ugyanott tartott előadására, amelyet „ek- * 43

88 Fehér, 1979. 23. p.

3« A szeghalmi református népiskolai tanulók kirándulása. In: Szeghalomvi- déki Hírlap, 1927. június 26. 2. p.

4° Fehér, 1979. 73. p.

4> Fehér, 1979.123. p.

42 Fehér, 1979. 30. p.

43 Németh László: Pápán. In: Uű: Utolsó széttekintés. Bp., 1980. 795-802. p.