Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Papp István: Fehér Lajos és a magyar református szellemi örökség
100 Egyháztörténeti Szemle Xl/2 (2010) lomból erednek. A továbbiakban azokat a megnyilatkozásait, állásfoglalásait térképezem fel, elsősorban önéletírása alapján, amelyek a keresztyén hit - református egyház kettős fogalmára vonatkoznak. Családjáról ezt írja: „Szüleim és őseim kálvinista vallásúak voltak, s ez már önmagában hordott, legalábbis tiszántúli értelemben, egyfajta szabad gondolkozású, ellenzéki magatartást.”3' Figyelemre méltó, hogy egy 1941-ben megfogalmazott önéletírásában*2 sokkal tömörebben és szinte türelmetlenül fogalmaz az ősöktől áthagyományozott dolognak tekintve a vallást, bármiféle pozitív képzettársítás nélkül: „Református vallású vagyok, mert szüleim is azok. Ilyen hitű volt az az ősünk is, akitől családunk a Fehér nevet kapta.” Szülei valláshoz való viszonyáról annyit ír, hogy édesapja főként télen sokan járt templomba, de nem mély meggyőződésből, hanem azért, mert szeretett énekelni. Majd eléggé meglepő megállapítást tesz Fehér: „Nagyon szépek ezek a református zsoltárok és dicséretek. Ma sem felejtettem el ezeket.”33 Ezt a kijelentését más forrásokkal is alá tudjuk támasztani. Egy közeli barátja a következőképpen emlékezett vissza Fehér Lajosra: „Szalmazsákon aludt, volt ilyen lepedős szalmazsákja, szalonnát evett, zsoltárt olvasott este lefekvés előtt. Ő nem volt vallásos, de szerette a zsoltárokat olvasni. Ezek ilyen népi dolgok voltak őnála. A református egyház, a kálvinista hagyományok azok úgy benne voltak, nem volt vallásos, de nyomot hagytak benne. A mentalitásban, a viselkedésben, a világlátásában valahogy mégis benne volt. Nem vallási jelleggel, hanem ilyen viselkedési értelemben.”34 Ágnes lánya pedig arról tanúskodott, hogy „vasárnap reggelenként anyámmal a zsoltáros könyvből énekelt”.35 Úgy tűnik, hogy a zsoltáréneklés szépsége élete végéig magával ragadta Fehért, s minden bizonnyal ezzel magyarázható az idézett írása is. Egyébként igen életszerű megfigyeléseket is tett a gyermekkori templomba járásával kapcsolatban. Leírja, hogy a legények és lányok egymást mustrálgatták az istentisztelet alatt, s hogy a templomból kijövet a kisbíró vagy a községbíró ismertette a híveknek a közérdekű ren- deleteket.36 Sőt azt a megjegyzést teszi, hogy „Kár, hogy a felszabadulás után ezt a formát - a felvilágosítás, a népnevelés kiváló lehetőségét - nem tartottuk meg. Többre mentünk volna vele, mint jó néhánnyal az új módszereink közül.”37 A református elemi iskolában töltött éveinek legnagyobb élménye a negyedik osztály végén tett tanulmányi kirándulás volt, amelynek során * 33 34 35 * 37 31 Fehér, 1979.7. p. 32 Fehér Lajos: Curriculum vitae. Az 1941-ből származó életrajzot egy állás- hirdetésre válaszként küldte Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedőnek. A becses forrást Sípos Levente tette közzé. Békési Élet, 1987.4. sz. 446-453. p. 33 Fehér, 1979.9. p. 34 Interjú Sipos Leventével, 2007. december 21. (Kézirat, a szerző birtokában.) 35 Interjú Fehér Ágnessel, 2008. január 2. (Kézirat, a szerző birtokában, továbbiakban: Fehér Ágnes interjú, 2008.) 36 Fehér, 1979.9. p. 37 Fehér, 1979.9-10. p.
