Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csohány János: Leo Thun egyházpolitikája
84 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) 1848. október 12-én a minisztertanácsban gróf Stadion belügyminiszter a protestánsok helyzetéről terjesztett elő beszámolót, december 24-én visszatért e témára és hangsúlyozta, hogy a császár elé kellene terjeszteni a protestánsok ügyét, és a Magyarországra vonatkozóan kiadásra kerülő törvény meghatározott paragrafusaiba róluk intézkedni kellene. A minisztertanács egyetértett a belügyminiszterrel, ennek ellenére nem terjesztették a császár elé. 31849. január elején gróf Dessewfy Emil Windischgrátzhez, január 18-i kelettel Pozsonyban keltezve gróf Andrássy György báró Hübnerhez intézett memorandumban egymástól függetlenül a kialakult helyzetet elemezve, a jövőbeli teendőkről azt fejtegették, hogy a protestánsok felelősek elsősorban a történtekért, különösen a kálvinisták, akik a huszárok közt többségben vannak. A protestáns egyházakat szoros állami ellenőrzés alá kell vonni.-* Ján Kollár (1793-1852) volt pesti (Kohlmarkt, ma Deák téri) szlovák evangélikus lelkész, aki már 1848. márciusában Bécsbe menekült, ahol 1849. április 29-én a bécsi egyetemen a szláv régészet és őstörténet professzorává nevezték ki, beadvánnyal fordult a belügyminiszterhez és szakszerűen kifejtette, hogyan kell átszervezni a magyarországi protestáns egyházakat. Szerinte az örökös tartományok állami konzisztóriumi jellegű egyházigazgatási rendszerét kell kiterjeszteni a magyarországi protestáns egyházakra is és ezt az egyházalkotmányt az uralkodó kötelezően rendelje el, és kényszerítse rá - korabeli kedvenc szóhasználattal - oktrojálja rá az egész birodalom valamennyi protestáns egyházára, hogy azok egyetlen birodalmi protestáns egyházat alkossanak (eine „protestantische Gesamtkirche Österreichs...ist rathsam”)ß 1849 áprilisában menekült Besztercebányáról Bécsbe Ján Kollár elv- és személyes barátja, Karol Kuzmány (1806-1866), ottani szlovák evangélikus lelkész, volt esperes. Kuzmány tehetséges és jól képzett teológus, sikeres szlovák költő, aki 1836-38-ben egy szlovák irodalmi lapot (Hronka) is szerkesztett, mindezen felül Kollárhoz hasonlóan 3 4 3 Csohány, 1979. 41. p. 4 Wertheimer Ede: Újabb adatok a magyar ókonzervatívok történetéhez. In: Századok, 1915.; innen vette át: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. 2. köt. Szerk.: Andics Erzsébet. Bp., 1952. 266- 275-, 353-363- P-; Vö. Csohány, 1979.40-41. p. s Schwarz, Karl W.: Ján Kollárs Denkschrift zur ungarischen Kirchenfrage (1849). In: Österreichische Osthefte, 1979. 105 skk.; UŐ: Eine „protestantische gesamtkirche Österreichs...ist rathsam. In: Ján Kollár als kirchenpolitischer Vordenker. Referat in Bratislava im Rahmen der Konferenz „Die slawische Idee und Ján Kollár - genese des Nationalismus in Mitteleuropa. 1994. 09.19-21.; Kollár emlékiratai megjelentek: Kollárova dobrozdáni a nástin zivotopisny z roku 1849. Hg.: Karásek, J. v Praze, 1903. Ez a magyar szakirodalomban teljesen ismeretlennek számít, nem használta például: Révész, 1957. Karl W. Schwarz említett tanulmányát recenzeálta: Csohány János: Kuzmány Károly két osztrák egyházjogtörténeti tanulmányban. In: Csohány János: Egyháztörténeti írások. Debrecen, 1994. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei, 29.) 99-100. p.
