Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csohány János: Leo Thun egyházpolitikája
Leo Thun egyházpolitikája Csohány János Leo Graf von Thun-Hohenstein1 (1811-1888) cseh nemzetiségű arisztokrata 1849 nyarának végén kapta a bécsi kormányban az akkor alakított kultuszminiszteri tárcát. A minisztérium neve Vallásügyi és Oktatási Minisztérium (Ministerium Cultus- und Unterrichts) volt. Az 1848 novembere óta működő Félix von Schwarzenberg herceg miniszterelnök vezette kormány gyökeresen új birodalmi politikát követett. A fiatal I. Ferenc József által Olmiizben, 1849. március 4-én kiadott birodalmi alkotmány szellemében egységes összbirodalmat kívánt kialakítani, Magyarország alkotmányát, területi integritását eltörölték és beosztották az örökös tartományok közé. Világos után tényleges katonai diktatúrát építettek ki a koronatartományokra szabdalt Magyarországon. 1851. december 31-én a császár egy pátenssel eltörölte az 1849. március 4-i alkotmányt, és abszolutizmust vezetett be az egységesnek deklarált birodalomban. Ezt nevezik az osztrák történészek Neoabsolutismus-nak, a magyar történeti hagyomány egyszerűen abszolutizmusnak vagy önkényuralomnak szereti nevezni, hiszen Magyarországra nézve semmi új vonás sem volt az abszolutizmusban, aminek berendezkedésében már 1849. augusztus 13-a után élt. Az összbirodalmi eszmének és szervezetnek megfelelően kellett az oktatási rendszert és az egyházak helyzetét szabályoznia a kormánynak. Az oktatásüggyel mi most nem foglalkozunk, bár az is érzékenyen érintette a magyarországi egyházak jogi és anyagi helyzetét. Az egyházpolitika területén is a magyarországi protestánsokra vonatkozó elképzeléseket, terveket és intézkedéseket tekintjük át annyiban, amennyiben abból Leo Thun egyházpolitikáját megismerhetjük.2 Magáról az 1859. szeptember í-jén keltezett, valójában szeptember 11-én kibocsátott protestáns pátensről és annak sorsáról más előadások szólnak. 1 A német nyelvű szakirodalomban írják nevét Leo Graf Thun-Hohenstein- nak is, de Leo Thun-nak is, a magyar szakirodalomban korábban Thun Leóként szerepelt többnyire, a jelenlegi külföldi névhasználathoz alkalmazkodva írjuk Leo Thun-nak. 2 Néhány feldolgozás, ami e témához tájékoztatást ad és régi, valamint új irodalmat: RÉVÉSZ IMRE, IFJ.: Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából. Bp., 1957. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 2-3.) (továbbiakban: Révész, 1957.); Gottas, Friedrich: Die Frage der Protestanten in Ungarn in der Aera des Neoabsolutismus. Das ungarische Protestantenpatent vom 1. September 1859. München, 1965. (továbbiakban: Gottas, 1965.); Csohány János: A magyarországi protestánsok abszolutizmuskori bécsi kormányiratok tükrében. Bp., 1979. (Theologiai Tanulmányok. Új folyam. 8. ) (továbbiakban: Csohány, 1979.); Csohány János: A Habsburg-önkényuralom változásai. In: Confessio, 1979. 3. sz. 65-77. P-í Szatmári Judit: A református egyház az önkényuralom éveiben, 1850-1860. [Kézirat. PhD-disszertáció. Bp., 2001.]
