Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

82

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

kedi magát egy másodosztályú úr státuszába, de a gyülekezet bizalmát veszíti el. Ezért a következő század belső gyülekezeti problémái a papválasztási botrányokban lepleződnek le. Ennek leegyszerűsített, nem mindig pontosan diagnosztizálható képlete az, hogy a gyülekezet olyan hívő papot akar, aki képes lelki kenyeret adni, érvényesen prédikálni Isten Igéjét, a helyi gyülekezet hatalmasai meg olyant, aki beleilleszkedik az ő világukba, és féken tartja, erkölcsre neveli az egyszerű hívek seregét.

Ezt a folyamatot megfigyelhetjük a presbitériumok szerkezetének, ügyrendjének átalakulásában, az ecclesiolák megerősödésében, a házi istentiszteletek egyre jobban kárhoztatott virágzásában. Ez a helyzet a 19. századi protestantizmusban kétirányú folyamatot indít el: a belmissziót és a különböző új protestáns, szabadegyházak megjelenését. Mindkettő a puritanizmusban kialakított gyülekezet-eszményre épít.

A papi hivatás konfliktusát Keresztesi József egyik, a 92. zsoltár nótájára írt versrészlete foglalja össze:

Mindeneknek nevetsége És gyalázatja lettünk;

Hallgatóink negédsége,

Bábel tornya felettünk;

Nem bírván keresztedet,

Uram! Kérünk tégedet:

Induljon szíved szénásra,

Ne juttass unatkozásra.

Szent beszéded drága gyöngye Adatik a disznóknak,

Botránkozásnak göröngye Szent neved, és sok póknak Oly virág, melyből szívnak Mérget s ellened vívnak,

Uram! miért nem akarod, hogy megjelenjen szent karod61.

A mióta az üldözés Híveid nyája közt szűnt,

Nincs egyéb csak papküldözés,

Lásd meg Uram! ezt a bűnt,

Akiket legeltetünk,

Azoktól kergettetünk,

Kevés a juh; sok a gödölye

Kész, hogy pásztorát megölje.” (132-133)

61 ÉZS53, 1. „Kicsoda hiszen a mi prédikálásunknak? és az Úrnak karja kinek jelenik meg?”