Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

81

két elkergették, a mit megettek, azt sajnálván. De tudja az Isten minden szívnek titkait.” (149)

Keresztesi József nem is maradt tovább Váradon, az épülő templomot sem ő fejezte be. A főispán javaslatára elfogadta a szalacsi református gyülekezet hívását. Március 5-én elvégezte „a szent Bibliának egész olvasását, melyet 1784, d. 14. mart. kezdettem el”. (160) A gyülekezettől április 29-én szíve fájdalmával és a nép sírása között búcsúzott el,

„midőn kivált idegen helyekről öszvegyíilt úri s más roppant sokaság vala jelen [...] 3 esztendőkig és 4 hónapokig tartott kibeszélhe- tetlen terhű, sok keserűségű és gyermekszülésnek fájdalmával vetekedő szolgálatomat a váradi hideg és nyughatatlan reformátusok közt elvégeztem; és hogy az Isten adjon ezen ekklézsiának terhe viselésére erősebb vállú, igazabb hűségű és bátrabb szívű őrállót, ennek tagjai között egyességet, atyafiúi szeretetet, a Krisztus evangéliumához intézett szent életet és az idegenek közt s előtt is kedvességet, az én rajtam elkövetett kedvetlen dolgokat ne tulajdonítsa bűnükül sokaknak”. (156)

Május 4-én 13 szekérrel, családjával együtt Szalacsra költözött, ahol élete végéig, 1812. május 15-éig szolgált. Emlékét a szalacsi templomban egy emléktábla is őrzi.

Összefoglalásként a következőket mondhatjuk. Keresztesi József kettős harcot vív. Egyrészt a katolikus ellenállással, a törvények végrehajtását szabotálni akaró erőszakkal kell harcot vívnia. Ebben támasza csak a helyi uraságoknak a hitet lazán kezelő csoportja, melynek jellegzetes példája a Tisza urak magatartása. Csak ők partnerei a helyi hatalmasságoknak. De ők az egyházban nem az istentiszteletet, a Biblia magyarázását látják fontosnak, hanem úgy gondolják, hogy az egyház egy olyan polgári szervezet, civil tömörülés, amin keresztül bizonyos politikai érdekeket érvényesíteni lehet. Keresztesi József sorsában az a különös, hogy a harcokban soha nem úgy jelenik meg a szuperintendens vagy az esperes, mint aki segít. Nem is teheti meg, továbbá a küriarchia több emberöltős eluralkodása miatt önálló hatalma, befolyása sincs. Épp úgy kiszolgáltatottja az uraknak, mint a lelkipásztorok, legfeljebb elvi szabályokat, teológiai döntéseket hozhat.

Kevés szó esik a fagyban, hóban, a szabad ég alatt is összegyülekező, prédikációt hallgató népről, a hívek sokaságáról, mely ebben a küzdelemben peremre szorul. A lelkipásztor lényegében őértük van, ők az igazi egyház, akik a küriarchia és hierarchia harcában marginalizálódnak. A lelkipásztornak, ha létezni akar, kapcsolatot kell építeni, tartani az egyház létezésének feltételeit megteremtő urakkal a hívek érdekében is. így kerül a lelkipásztor két ütköző erő közé. Ha a bibliás, zsoltározó hívek érdekeit nézi csupán, az egyház urainak bizalmát elveszti, és nem lesz pap többé. Ha viszont csak az urak pártján áll, lehet, hogy felvere-