Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok
72 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) deszkákat szállítani. „Egy 10 öl hosszúságú és 6 öl szélességű deszka sátornak építéséhez fogtak a reformátusok, nagy örömmel és serény- séggel fúrtak, faragtak, dolgoztak.” (45) De a munka nem volt zavartalan. Délután a püspök és a szolgabíró megakadályozta a munkát, „a munkásoknak elrettentésére a neveiket felíratta, de azért a munkát félbe nem hagyták”. (45) Estére megjelentek a becsüsök és a házat, kertet, pincét, udvart felbecsülték és Szilágyi Istvánnénak estére - egy méltatlanul alacsony árért - vételi ajánlatot tettek. A reformátusokat pedig azzal marasztalták el, hogy a püspöknek, mint földesúrnak a tudta nélkül vették bérbe a házat és a telket. Közölték azt is, hogy erre az ingatlanra „a püspöknek szüksége van, hogy ott méhes kertet állítson fel és egyéb kikeresett okokkal kívánták a vallás iránt való gyűlölsé- get palástolni”. (46) Ennek ellenére Keresztesi január 4-én az udvaron megtartotta prédikációját Lk. 1,68 alapján,45 majd utána Mensáros Dániel és Sipos Sándor református szolgabírókkal, valamint a váradi gyülekezet két jeles tagjával, Bereczki Istvánnal és Baranyai Pállal elmentek a püspökhöz, aki nem tagadta, hogy az ő parancsára történt a ház lefoglalása. Küldetésük eredménytelen volt. Ennek ellenére Keresztesi József búcsút vévén ideiglenes szolgálati helyétől, Vértestől, január 6-án „ezer nyomorúságokra” (46) Váradra, a vitatott házba költözött. Előző nap „a ház kulcsát a püspök elvitette, de a ház, mivel sokan voltak benne, nyitva maradt; a pinczét lepecsételte, éjjel és nappal két hajdú strázsált a házban, kik is minden szóra figyelmeztek és minden szóról tartoztak hírt adni. Az udvaron pedig, a más háznál, mely iskolának volt rendelve, bort kezdett a püspök méretni, egy kreuczeren iczéjét, holott egyebütt 3 koron költ a bornak iczéje; oda borivókat, lármázókat szereztek és gyűjtögettek, s mind kinn, mind benn minden illetlenséget elkövettek.” A házra ekkor Horváth György debreceni diák, az ideiglenes kántor, az alapítandó iskola kiszemelt tanítója vigyázott, akit „erővel a házból ki akarták hajítani sok ízben; de ő nem ment”. (47) A ház örökösét, itj. Szolági Pétert is kétszer, a karjánál fogva kivezették az egyházból. Ennek ellenére a deszka-sátor építését nem hagyták abba a munkások, sőt a nagyobb résszel el is készültek, mire január 6-án este 8 órára Keresztesi József és családja Nagyváradra érkezett. A zűrzavarról már a Bihari-hágónál tudomást szereztek, ezért ingóságaik nagy részét Új- Váradra, a Körösön túlra küldték. Első váradi éjszakájukról így tudósít Keresztesi: „Feleségemmel, szolgálómmal és két szekéren lévő házi eszközökkel, a peres és zenebonával teljes házba beszállottam a kis ajtón, 45 45 ,Áldott az Izrael Ura Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét”
