Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

Tizennyolcadik századi lelkészsorsok

73

mivel, a nagykapu lakatra volt verve, és a püspök hajdúinak őrzése alatt keserves sóhajok közt ott háltam.” (47)

Másnap, január 7-én a püspök ispánja, Csór János többedmagával felszólította Keresztesit, hogy önként menjen ki a házból, mert különben erőszakkal kipakolják minden holmijával együtt az utcára. Keresztesi arra hivatkozott, hogy ez ügyben már a királyhoz fellebbezett, türelmet kért. Válaszul elkezdődött a kilakoltatás.

„A sátorhoz való fákat, székeket, deszkákat kezdették az utczára kihordani az oda csődült sok pápisták nagy örömmel és futkározással s lármázó nevetéssel. Sőt, még az ott állá és sóhajtozó reformátusok közül is némelyeket zen munkára kényszerítettek. Azután a fenn álló sátornak fáit, deszkáit, léczeit törték, vágták, szaggatták, hajigál- ták; maga Csór ezt mondván, hogyha a püspök hibáz, elég fája van, megtudja a romlást fizetni.” (49-50)

A sátor rombolásával kapcsolatban az is kiderült, hogy január 6-án

„20 fr. büntetés terhe alatt parancsoltatta a püspök az olaszi pápistáknak, hogy másnap a sátorvágásra felgyűljenek”. (60)

„Mi pedig reformátusok, ezen romlás és lárma alatt mint a fészekből kivert madarak az ég alatt, a ház előtt összeállottunk, s sírva könyörögtünk s hosszan énekeltünk először Zsolt 25., könyörgés után pedig Zsolt 42: 5.6.7. és 38: 15 végig. Ezután ismét a házba visszamentünk, hol maga volt a feleségem, s könyörgés alatt 3-szor akarták kihajítani: de ő azon esedezett, hogy hadd végezze el odabé az imádságot; úgy mégis nem bántották.” (50)

A fából épült sátor rombolásakor egy baleset is történt.

„Egy pintér , a ki legserényebb volt a munkában, a sátor tetejéről a nyakára leesett, kit mint holtat négyen felfogták és a kocsmaházba bévitték, hol érvégés és egyéb szerek által midőn észre jött, így szóla: ’Jaj be átkozott valék, hogy ezen gonoszsághoz hozzáfogtam.’ Ennek leesését a többek közt egy nyelves reformáta asszony látván, így szóla (a mint nekem Csór panaszolta): ’Hála Istennek! Bár mind kitörne a nyakatok; most vágjátok azt a fát, melynél fogják az ördögök sütkérezni a lelketeket.’ Melyért akkor mindjárt megfogatott és 24 óráig való árestomot szenvedett.” (50)

A sátor szétrombolása után Keresztesit, feleségét és az iskolamestert, erőszakkal az utcára vezették.

„Mint medvét késértek, ki örült, ki sírt, ki bámult, maguk közül is sok pápisták a püspököt átkozták s békességes tűrésünkön csodál