Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján

Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere

55

ekloga műfajában is. Ez utóbbi miatt tartotta őt Makó e helyen említésre méltónak.

Nem jezsuita volt Petrus LOTICHIUS Secundus-53 (Schlüchtern, 1528 - Heidelberg, 1560), mégis jelentős hatást gyakorolt Makóra, nem véletlenül. Lotichius Marburgban, Wittenbergben, Erfurtban tanult, majd részt vett a schmalkaldeni háborúban. A bolognai egyetemen orvostudományt tanult, majd Heidelbergben működött. Ő volt Németország legnagyobb lírikusa a 16. században. Életével és munkásságával többek részletesen foglalkoztak. Annyit érdemes megemlíteni, hogy Lotichius is ugyanúgy ókori példákra támaszkodva írta meg verseit, mint Makó, sőt ugyanazok voltak az antik elődök mindkettőjük számára: Ovidius és Tibullus. Lotichius költészetére nagy hatást gyakorolt még Janus Pannonius is,54 akit Makó nem említ ugyan, de valószínű, hogy ismerte magyar elődjének verseit.

Makó a versében buzdít a drámák olvasására, és azt mondja, hogy főleg a „duó Petri”-t (128. sor) érdemes forgatni annak a költőnek, aki a tragédia iránt érdeklődik. Elég nehezen lehetne megfejteni, hogy kikre gondol itt Makó, ha ő maga nem segítene rajtunk. Az 1752-es kiadásában ugyanis - több helyen, de nem mindenhol - lapalji jegyzeteket fűzött verséhez, amelyben megadja, hogy ez a két szerző Pierre Corneille és Pietro Metastasio. Corneille-55 (Rouen, 1606 — Párizs, 1684) minden iskoláját a jezsuitáknál végezte, noha ő maga soha nem lett szerzetes. Jogi pályára lépett, bár soha nem praktizált, hanem visz- szavonultan élt és alkotott. A kezdeti sikerek után lankadt az érdeklődés művei iránt, a kudarcok miatt keserű öregemberként halt meg. Tragédiáiban a szenvedély és a kötelesség harcol egymással, ahol a kötelesség nem más, mint a becsület megóvása és érvényesítése az akarat ellenére is. Ez a mozzanat a jezsuita neveltetés eredménye. A Cid című darabját szokás a klasszikus dráma kódexének tartani. Makó olyannyira nagyra becsülte munkásságát, hogy Nicomédés című drámáját maga is átdolgozta.

C) Kortárs szerzők

A másik „Petrus” Pietro Metastasio,s6 (Róma, 1698 - Bécs, 1782) olasz költő volt. Kitűnő képességeivel már gyermekként magára vonta a híres Gravina Vince jogtudós figyelmét, aki az Árkádia teoretikusa volt, pártfogásába vette és neveltette őt, s halála után egész vagyonát ráhagyta. Mivel ezt Metastasio hamar eltékozolta, Nápolyba ment, ahol egy ügy- 53 54 55 56

53 Coppel, Bernhardt: Zur Einführung in das Thema: Petrus Lotichius Secundus. In: Lotichius und die römische Elegia. Hrsg.: Auhagen, Ulrike - Schäfer, Eckart. Tübingen, 2001.11-17. P54 Keith, Alison: The Ovidian Allusion in Lotichius’ Callirhoe Elegies. In: Uo. 133-151- P-; Wiegand, Hermann: Imitatio und aemulatio: Tibuli, Janus Pannonius und Petrus Lotichius Secundus über Krieg, Krankheid, Frieden und die Mondgöttin. In: Uo. 35-51. p.

55 Világirodalmi Lexikon. 2. köt. Főszerk: Király István. Bp., 1972.349*351- p.

56 Világirodalmi Lexikon. 8. köt. Főszerk.: Király István. Bp., 1982.337-340. p.