Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján

48

Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010)

Austriacae stabunt dum monumenta domus.

Altior invidia est, quamvis hoc Svaevia nolit, 115

Qui cecinit fastos Ungara terra tuos.

Hos igitur, seu solis equi super axe feruntur,

In manibus, seu nox praecipitatur, habe.

Nec tamen assidue studiis haerebis in iisdem,

Taedia, ni cesses, ipsa Thalia facit. 120

Cum Maro complacuit, divinum sume Maronem:

Cum placuit Naso, Naso legendus erit.

Impetus ad lyricos si te ferat, arripe Flaccum,

Quemque parem Flacco Lechica terra tulit.

Aut si te capiat patriae facundia linguae, 125

Virgilium, quo se gens tua tollat, habes.

Si libeat graviter scriptos versare cothurnos,

Multa duo Petri, queis teneare, dabunt.

Si placeant satyrae carpendis moribus aptae,

Flaccus aget partes hac quoque parte suas. 130

Saepe sales tenerant Plauti, ioca saepe Terenti,

Saepe parens latii Tullius eloquii.

Sint quoque, quas Caesar, sint, quas sibi vendicet hora,

Livius Ausonia primus in historia.

His tibi ne subeant paulatim taedia fesso, 135

His animus curis decipiendus erit.

At quia, quo corpus, pariter mens languida morbo est,

Huius, et illius sit tibi cura. Vale.

Az Ad Amicum Musis tnitioribus operam navantem című vers

A vers Makó összes verseskötetében helyet kapott, de mivel a kötetek felépítése minden alkalommal eltér, így ez a mű sem foglalhatott el állandó pozíciót. Egy verseskötet esetében jelentőséggel bírnak azok a költemények, melyek nyitják vagy záiják azt. Ez utóbbi helyzetben olvashatjuk versünket az 1750-es kéziratban, ahol a második könyvet, és ezzel magát a kötetet is zárja, tehát kiemelt helyre teszi a szerző. Jelenconsumor mediis sitibundus in undis. / At teneo magnas dives avarus opes? / At tu, cui licitum est, seu Phoebus volvitur illos, / In manibus, seu nox praecipitatur, habe. Post v. 120 in P Consule ruricolam: nox semper vomeris ictu, Frugiferam nudo sub love findit humum. / Nunc purgat loliis, segentem vitiantibus, agros, / Nunc metit et plaustro messa sonante vehit. / Temporis certis iterum sua semina terrae / Credit ut uberius craedita reddat ager / Temporibus certis maturas colligit uvas, / Conterit et nudo dulcia grana pede / Sic labor assiduus, facies non una laboris / Sit tibi, si constans, nec piger esse velis. 123 si te ferat M P animum rapit. 123 arripe P accipe. 125-126 vacant in M P S. 127 si M S seu: P sive. 129 si placeant M sive juvent; P sive placent. Post v. 127 in P Aut si te patriae capiat facundia linguae, / Virgilium, quo se gens tua tollat, habes.

131-132 vacant in M P. 133-134 vacant in M P S.