Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere 49 tősebb még a pozíciója a Carminum libri freshen, ahol a második könyv utolsó darabja. A többi munkájában nem helyez erre a versre ekkora súlyt: a Carminum liber unicusban és az Elegiaconban nagyjából a kötet középső harmadában olvasható az Ad amicum, megbújva a többi vers között, az előbbiben a tízes, az utóbbiban a kilences sorszámot viseli. Maga a költemény beleillik Makó költői eszmélkedéseinek sorába, melyről már korábban szó esett, felfogható Makó költői hitvallásának is, ugyanis a mű során arról gondolkozik, kik lehetnek azok a szerzők, akikkel egy költőnek érdemes foglalkoznia, tehát kik azok, akiket ő is tanult és használt. A vers elején megszólítja a címben megnevezett barátot, akiről nem tudjuk, ki lehet valójában, mivel nem tesz rá konkrét utalást Makó. Az valószínűnek tűnik, hogy a költészetet egykor vele együtt művelő tanulótársa, esetleg tanára lehetett. Neki ajánlja versét. Majd a fáradtság úrrá lesz rajta, és leheveredve a lágy fűbe elalszik. Ekkor álmot lát (21-42. sor), melyben megjelenik neki barátja, és ösz- szetörve a költészet jelképeit felhívja figyelmét annak hiábavalóságára. Tudniillik nem védi meg őt Apolló Ungváron, s nem lesz jobb sorsa akkor sem, ha verset ír. Ám mire válaszolni tudna a költő, felébred álmából. Ekkor elgondolkodik körülményeiről (42-70. sor): nincs Ungváron semmi, ami kedvezne a versírásnak, de a vers (carmen) a magányt kedveli. Nemde Ovidius is barbár földön írta a Tristiát és az Ibist? Talán az ő, barbár földön kelt versei is fennmaradnak. Ám lehet, hogy a szerencse megcsalja őt is, s elenyésznek művei (70-80. sor). De hogy a tehetség ne vesszen el, táplálni kell azt s dédelgetni. A föld is hoz magától mindenféle gyomot, ha nem művelik, de ha megmunkálják, akkor bőséges lesz a termés - ezt a munkát ajánlja a barátnak is, s ebben a munkában legyen vezetője Ovidius s az ő munkássága, de nem a teljes életmű, hiszen annak egyes részeit nem szabad kézbe vennie.4° Az elégia további részében a követendő elődöket tárgyalja, s röviden összefoglalja, hogy kik, mely műfajon belül, mit alkottak, akikről még bővebben lesz szó, előbb azonban azt érdemes sorra venni, hol és milyen céllal változtatott a versen Makó. Makó átírásainak számbavétele Az, hogy Makó átírta a verseit, már első ránézésre is feltűnhet az olvasó számára, ha egymás mellé teszi azokat, a korábbi változatok ugyanis általában teijedelmesebbek. Az Ad Amicum című versnél is megfigyelhető ez a tendencia: az első változat sorainak számát jelentős mértékben csökkentette az évek folyamán, így az 158-ről 138-ra fogyatkozott. Ezt különböző módokon érte el. Noha nem befolyásolja a vers hosszát, mégis jelentős változtatás az, mikor szavakat, szókapcsolatokat ír át egy-egy sorban. Erre rögtön szembetűnő példa a vers első sora. Míg az 1750-es kéziratban Makó inhumanis Russisokról, műveletlen emberte- 40 40 „Sex tamen obscoenos, moneo, ne tange libellos, / In titulo vetiti nomen amoris habent”(8i-82. sor)
