Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere 43 (Ad amicum Musis mitioribus, Cum se abiturum Ungvarino somniaret, Commemoratio exilii sui). írt köszöntőket Mária Teréziának (De reddita valetudine Mariae Theresiae Augustae) és II. Józsefnek (Ad Josephum II. Romanum Regem inauguratum). Művei tehát nagyrészt elégikus formájú, azaz disztichonban írt költői levelek. Makó a verseinek nemcsak a szövegét, de gyakran a címüket is megváltoztatta, amiből kitűnik, hogy a címadást is igen fontosnak, a vers szerves részének tartotta. Általában hosszan, körülírással fogalmazza meg a tárgyat, amiről az adott vers szólni fog. Erre kitűnő példa az a vers, melyben leírja, hogy matematikát tanulni küldték Bécsbe: Ad Aug. Hingerle, dum ab eo Viennam ad Mathesos studium mitteretur. Az évek folyamán a címei is rövidültek, így ez utóbbiból Cum ad mathesos studium Viennam mitteretur lett. Több alkalommal ajánlja személyeknek a költeményeit, akiket hol pontosan megnevez, például Szűz Máriát (Ad B. Virginem), Mária Teréziát vagy II. Józsefet, de lehetnek általánosságban megszólítottak is: az ifjak, vagy a barát (Ad Iuvenes, Ad amicum). Ez utóbbi esetekben nem tudjuk feloldani, kik lehetnek a megszólítottak, s azt sem lehet megállapítani, konkrét személyeket kell-e gyanítanunk a költemények címzettjeiként, vagy a megszólítottak fiktív, csak a költő tudatában létező személyek. Különösen igaz ez az általunk tárgyalt elégiára, amelyben a költő locus amoenust idéző folyóparti, könnyed álmában véli előbb megjelenni a megszólított barátot. Bevezető az Elegiacon IX. elégiájának szövegtörténetéhez3J Makó Pál, ahogy azt már az előzőekben is mondtuk, nem írt sok verset, ám igyekezett minél tökéletesebb latinsággal írni. Erre jó bizonyíték, hogy verseskötete, mely először 1752-ben jelent meg Elegiarum liber unicus címmel Bécsben, további számos utánnyomást ért meg. Az egyes kiadásokban Makó verseit igyekezett tökéletesíteni, aktuálissá tenni. Többek közt ez lehet a magyarázata, hogy minden kiadás kisebb- nagyobb mértékben eltér a többitől. A következőkben az Ad amicum Musis jnitioribus operam navantem című vers szövegét és annak változatait közlöm, figyelembe véve azokat az átírásokat, melyeket maga a szerző hajtott végre rajta. Ehhez két kézirat állt rendelkezésre: az egyik a Váci Egyházmegyei Könyvtárból, a másik az Egyetemi Könyvtárból, illetve négy szövegkiadás az Országos Széchényi Könyvtárból. A legkorábbi a váci kézirat 1750-ből, az átírásban M-mel jelöltem (mint manuscriptum). A szövegkiadások a következők: Elegiarum liber unicus, Viennae, 1752 a P (editio princeps) jelű, mivel ez volt a vers első, nyomtatásban megjelent változata. Carminum libri tres címen két kiadást élt meg a kötet a szerző életében, 1760 körül és 1764-ben, ezek egymáshoz viszonyítva nem tartalmaznak változtatást, így a kettő együtt kapta az S jelet (editio secunda). Végül az utolsó kötet, mely 39 39 A munka alapjául a Bibliotheca Teubneriana által megjelentett klasszikus szövegkiadások szolgáltak.
