Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
42 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) ugyanis mindegyik tartalmaz egy-két új verset az előzőekhez képest, ráadásul Makó a verseit folyton átírta, és a kötetek struktúráját is minden egyes kiadás során megváltoztatta. Eltér az egyes kiadásokban a könyvek és a versek száma és a költemények sorrendje is. A Budán 1780-ban megjelent, illetve a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában őrzött Elegiacon^ a legbővebb kötete, összesen huszonkét elégiát és egy ódát tartalmaz. Carminum libri tres címen két kötete is napvilágot látott, az egyik 1761-ben, a másik 1764-ben, melyekben egymáshoz képest nem fedezhetünk fel változtatásokat. Ahogy azt a cím is mutatja, mindkettő három könyvből áll, nyolc-nyolc verset tartalmaz az első két könyv, a harmadikban pedig a De pellenda tristitiát, egy Poemation című költeményt, illetve egyetlen drámáját, a Nicomedes Dramationt olvashatjuk. Makó első, nyomtatásban megjelent darabjában, a Bécsben napvilágot látott Elegiarum liber unicusban mindössze tizenöt elégiát olvashatunk. A legkorábbi jelenleg ismert Makó-kötet egy 1750-ből származó kézirat. Címe: Elegiarum libri duo, és tizenkilenc elégiát tartalmaz.36 Témájukat tekintve rendkívül széles skálán mozognak a költeményeid Ahogy arról már korábban volt szó, Makó tudatosan elhatárolódik a korban oly nagyra becsült hősi póztól és a barokk világnézet minden elvárásától. Nem olvashatunk nála nagy hősökről elbeszélt történeteket magasztos körmondatokban, sőt legtöbbször a vallási témákat is kerülte. A mindennapi élet költője volt, ami megmutatkozott a műfajválasztásában is, ugyanis a mindennapok apró-cseprő dolgaihoz nem illett az eposz műfaja. Makó tisztában volt azzal, hogy a kor ez utóbbit tartotta elsődlegesnek, ezért a kötetek első darabjában - ami minden esetben ugyanazt az egy verset jelenti: Praefatio vagy Colloquium Poaetae (sic!) cum Elegia - mentegeti magát, amiért mégis az elégiát választotta. Az Ovidius nyomán megszemélyesített Elégia azonban meggyőzi őt, hogy nemcsak az eposz, hanem a líra is alkalmas a költői dicsőség megszerzésére.88 Költészettani elmélkedéssel nyitja tehát köteteit, s az itt kifejezett eszmeiség a későbbiekben is jellemző költészetére, így többször is ars poeticát fogalmaz meg Makó. Találhatunk költeményei közt Ovidius átköltéseket (például a Fabula de Perseo et Andromeda), és egy állatmesét is (például a Fabula de corvo et vulpe), melyek a jezsuita költészetoktatás eredményei lehetnek. Több alkalommal tett utalást saját sorsának alakulására, írt verset saját születésnapjára {Ad natalem suum), írt annak alkalmából, hogy matematikát tanulhatott (Cu/n ad matheseos studium Viennam mitteretur), Janus Pannonius példáját követve írt betegségéről (Cum iterum febri corriperetur, Cum Aegrotaret). Több versében említi, hogy Ungváron kell élnie és tanítania, ami számára olyan volt, mint Ovidiusnak Tomi 35 * 37 * 35 Uo., H 61. s6 A kézirat a Váci Egyházmegyei Könyvtárban található 219.148 jelzet alatt. 37 Vö. Szörényi László: Neolatin költészet a XVIII. századi Magyarországon. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1991. 590-591. p. a® Uo. 590. p.
