Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján* Hajdú Vera Makó Pál a magyarországi jezsuita oktatási rendszer befolyása alatt elsajátitott klasszikus latinság birtokában írta elégiáit. Ismerte a klasz- szikus költők műveit, kiváltképp Ovidius, Tibullus és Vergilius munkásságát. Témaválasztásait befolyásolta élete és klasszikus műveltsége, ezenfelül tájékozott volt a reneszánsz és kortárs írók alkotásait illetően is. Ezen állításokat egy olyan kiválasztott vers bemutatásával és elemzésével kívánom alátámasztani és bővebben kifejteni, amely mind átdolgozásaiban, mind tartalmában ékes bizonysága Makó Pál vers- átdolgozási gyakorlatának és költői ars poeticájának. Dolgozatom betekintést nyújt továbbá a r8. századi költők munkamódszerébe, s abba, hogy melyek voltak a kor irodalmiságának ismérvei, s melyek voltak azok az eszközök, amelyeket a költő műve megírásakor használt. Végül célom az is, hogy rámutassak arra: munkássága nem egyedi jelenség e korban, ugyanis a 18. századi Habsburg Birodalomban a jezsuita oktatási rendszernek köszönhetően alapvetően egységes képzést kaptak a diákok, s ezáltal egységes műveltséggel rendelkeztek. A 18. századi latinitás A latin nyelv századokon át sajátos szerepet töltött be Európában, annak kultúrájában, tudományos életében, nemcsak jelen volt, hanem alakította is azt. Folytonossága nem szűnt meg a Nyugat-római Birodalommal együtt, hanem annak bukása után (476) is töretlen maradt, amivel hol segítette, hol pedig akadályozta a nemzeti nyelvei kultúrák születését. Hosszú századokon át meghatározta a műveltséget, és gyökeret adott a nemzeti irodalmaknak. A nyelvek alapvető tulajdonságából adódóan a latin is változásokon ment keresztül az évszázadok során.* 1 Már a késő antikvitás korának nyelve is egy változatnak tekinthető, és a tendencia tovább folytatódott a középkorban, ám ekkor is változatlan volt a latin jelentős szerepe az egyház, az irodalom és a tudományok nyelveként, de már egyre nagyobb teret kaptak a nemzeti nyelvek is.2 A lovagi világ és udvari élet egyik fő témája például, a szerelem nemzeti nyelveken, a „nép nyelvén” * A dolgozat a Szegeden tartott XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójában, 2009 áprilisában első helyezést ért el. 1 Vö.: Tóth Sándor Attila: A latin humanitas poétikája. II/1. Szeged, 2000. (továbbiakban: Tóth, 2000.) 11-29. P2 Dante hozott elsőként fordulatot a latin és a nemzeti nyelvek viszonyában Convivio című munkájával. Hangsúlyozta, hogy a szépirodalomnak és a tudományoknak nemzeti nyelven kellene megszólalniuk, mivel az mindenkinek a birtokában van, és ennél a tulajdonságánál fogva a nemzetté válás gondolatára igen alkalmas lehet.
