Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
Topológia és tropologia elhajlásai... 19 ben a halandó, azok voltak a legnagyobb ellenségei, akiket legjobban szeretett életében, hiszen miattuk feledkezett meg Istenről. E szövegrészben tehát már a büntetések mértéke minősül kibeszélhetetlennek, és megpendülnek az érzelem húrjai. A pokoli örökkévalóság leírásában aztán Madarásznál is fellelhetők majd’ mind azok a fordulatok, amelyekkel a katolikus elmélkedések és prédikációk élnek. A képes beszéd alkalmasabbnak bizonyul a nyelv teljesítőképességének határait feszegető munkában. így az ábrázolásból nem hiányzik a tüzes kemence, a fogaknak csikorgatási, a tűznek és kénkőnek tava, a magyar irodalomba Temesvári Pelbárt által bevezetett atomusok toposza,38 az égig rakott föveny, amit a madárka szemenként hord el csőrében száz esztendőnként egyet fordulva, a Földet körülérő hártya, „ami kilenc pénzes garasokkal írattassék be”, a tűz, amiben egy órát sem bírna a testünk, a múlandó gyönyörűség, amit a pokol lángján ennek ellenére megvásárol az ember, a szörnyű kiáltások, sóhajtások, jajgatások, gonoszmondások mind előkerülnek a pokoli örökkévalóság mennyiségi és minőségi határtalanságának szemléltetésére. A különbözőség a szövegek össze- összetalálkozása ellenére abban áll, hogy a hangsúly sosem a testi sa- nyargattatásokra, hanem mindig a lelki tragédiára esik. A jelenség másik oka, hogy a reformáció a halandót szembesíti tulajdon bűnösségével. Már a földön arra tanítja, hogy tudatosan legyen úrrá a rajta elhatalmasodó érzésen, azon, hogy bűnös, és vegye tudomásul, hogy a büntetés elől kizárólag a hit által, Krisztus jótéteménye nyomán mentesülhet. A tudomásul vétel azonban magával hozza, hogy a test után a szellem is megmártózik, a lélek is megfertőződik a bűnben. A léleknek nincs megnyugvás csak Krisztus sebeiben. Az ember mint olyan, tisztátalan. Mindhalálig. A szövegalkotási stratégia különbözteti meg a katolikus, jezsuita és a protestáns, evangélikus elmélkedések pragmatikáját. Az előbbinél a 38 Vö. Lukácsy Sándor: Egynéhány toposzról. In: Uő: Isten gyertyácskái. Pécs, 1994. 237-246. p. Az első mikroszkópok a 17. század elején készültek el, használatuk a század végére terjedt el, ami új irányt adott a tudományos gondolkodásnak, megváltoztatta a világról alkotott hagyományos felfogást. „Aki szabad szemmel nézi az ecetet, azt gondolja, hogy tiszta” (Paolo Segneri) „Aki pedig nagyító üvegen halkalabb tekinti, egész raját látja ott férgeknek.” Testünk mikroszkopikus csúnyasága is arra utal, mennyire különbözik a földi élet a mennyeitől.” A technika vívmánya nem tudta kiszorítani az atomok jól bevált toposzát. Bethlen Miklós az örökkévalóságról elmélkedve mondja: a végtelen idő „ezernyi ezer millió szempillantás”-nak mintegy tengere, a tenger pedig „megszámlálhatatlan vízcseppeknek öszvegyűléséből álló nagy test”, vagy olyan, mint a föld, mely „megszámlálhatatlan morzsa fövenyecskéknek egybefoglaltatott halma vagy golyóbisa”; de hasonlítható az örökkévalóság a levegőhöz is: „Az aär másként láthatatlan, de mikor a nap valamely kisded lyukon vagy nyíláson bésüt, ha oldalfélt állassz, szemeddel is meglátható apró fényecske-morzsáknak, pillangócs- káknak, melyek atomusoknak neveztetnek a physica scholában azoknak számtalan sokaságából álló nagytest, halom vagy rakás.” Uo. 244. p.
