Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csepregi András: Vallási identitás és demokratikus politika - történet, tematika, párbeszéd
Vallási identitás és demokratikus politika 145 tenünk: a hazai protestáns egyházak némileg másképpen ítélik meg a helyzetet. Fentebbi idézeteink Nagy Gyula püspök, valamint Jánossy Imre és Szigeti Jenő professzorok tollából mindenképpen erről tanúskodnak.”6 Ha előadásom tárgya az egykori pártállam és a korabeli protestáns egyházak kapcsolata volna, akkor ez az idézet izgalmas gondolatok kiindulópontja lehetne. Mai témánk összefüggésében viszont kizárólag illusztrációként szolgál arra, hogy a vallás és a politika összefüggéseinek megítélésében az önként és büszkén vállalt megkésettségnek és elszigeteltségnek hazánkban komoly múltja van. Ha most visszatérünk Észak-Amerikába, azt láthatjuk, hogy Harvey Cox és Richard John Neuhaus könyvei máig tartó vitát generáltak. Azt talán ma már senki nem vitatja, hogy a szekuláris Amerika abban az értelemben, ahogyan a hatvanas évek elején a keleti-parti tudós társadalom elképzelte, nemcsak eltűnni látszik, hanem talán általános érvénnyel még akkor és Amerikában sem létezett, annak megítélése viszont, hogy Amerika, az amerikai demokrácia számára mit jelent a vallási érvelésmód megerősödése a közéleti és a szőkébb értelemben vett politikai diskurzusban, igen széles határok között mozog. A szélsőséges, és az ellenkező véleményt kategorikusan elutasító álláspontokat nem tartom érdekesnek, bármennyire erős pozíciót foglaljanak is el az amerikai kulturális élet egyik vagy másik szegmensében. Nem foglalkozom tehát sem a vallást mindenestül, minden kritika nélkül elfogadó és a szekularizációs folyamatot ideológiai alapon elutasító álláspontokkal, sem az azokkal homlokegyenest ellenkező véleményekkel, amelyek szerint a vallás közéleti megerősödésében az amerikai demokráciára nézve kizárólag veszélyes fejleményt kell látnunk. Az Egyesült Államok hatalmas ország, sok minden kényelmesen elfér egymás mellett: az egyes álláspontoknak úgy lehet erőteljes, akár intézményes képviselete, hogy képviselői nem is akarnak tudomást venni egymásról, megelégszenek azzal, hogy saját közösségüket (a médiával elérhető közönségüket) lássák el szellemi munícióval. Ezt a nem tudományos előadásba illő mondatot azért volt fontos megfogalmaznom, hogy érzékeltessem, hogy bármely amerikai forrásra való hivatkozás számomra önmagában nem hordoz tekintélyt. Ki-ki megtalálhatja magának azt, amit keres: az „Amerikából jöttem, mesterségem címere:...” gyermekjáték tehát tetszés szerint bármivel konkretizálható, hiszen Amerikában minden és mindennek az ellenkezője megtalálható. A valóban beszélgetésre hívó érvelés viszont megkívánja, hogy a hivatkozást lássuk el értelmező jegyzetekkel is: miért kerestük azt, amit megtaláltunk, s hogyan érintet6 Poór József: Dietrich Bonhoeffer. In: Szöveggyűjtemény Dietrich Bonhoeffer műveiből. Szerk.: Poór József. Debrecen, 1984. (Filozófiai Oktatók Továbbképző és Információs Központja Debreceni Munkabizottságának Füzetei 2.) 79k.
