Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc: Szenci Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben
Szenei Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái.... 63 a kősziklá-ra való változtatása érthető, bár megjegyzem, hogy a 18/1- ben („Én magas kőszálam, ó, én Uram”), a 18/7-ben, a 42/6-ban és a 61/2-ben megmaradt a kőszál szó, sőt az szerepel a 390. és a 458. dicséretben is („Az Ige kőszálként megáll”; ill. „Aki értem megnyíltál, rejts el ó [,] örök kőszál\”). A szójelentés változása miatt az eredetileg ’büszke, fennhéjázó’ értelmű negédes szót viszont ugyancsak jó volt kicserélni: Negédes szókkal úgy nevettetünk” helyett: „Gyalázó szókkal úgy illettetünk” (123/2). Vagy az elavult gyak ’szúr’ igét a szúr-ra: „Kezeimet és lábaimat ezek / Általgyakták” helyett „Kezeimet és lábaimat ezek Általszúrták” (22/8). A zsidó és a magyar valóság közti különbség indokolta a tevék szó barmok-ra cserélését a 66/6-ban: a „Mint az tevék terheltetténk”-ből „Mint a barmok terhelteténk” lett. Stb. Sajnálatos viszont, hogy egy-két esetben az átírás az eredetinél nehezebb szöveget eredményezett: a 46/6-ban „Az Jákobnak nagy Istene / Dolgainknak segedelme” ekképpen változott meg: „Jákob Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk”. A Zebaóth ’Seregek Ura’ értelműnek vett szó vitatott, és használata különösnek tűnik. Az „erős vár” pedig Luther „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekére alludál (390. ének); ez a sor lett a 46. zsoltár felirata is. A Zebaóth szó a Szenei Molnár-zsoltárokban még a 24/5-ben, a 46/4-ben és a 84/2-ben fordul elő. A már említett elavult mindenha ’mindig’ szó is a 100/4-ben csak az énekeskönyvbe került be. Az eredeti „És az ő szent igazsága / Megáll, és el nem fogy soha” sorok itt így változtak meg: „És ő hűsége mindenha Megáll és el nem fogy soha”. Mindenesetre láthatjuk, hogy az énekeskönyv 1948. október 31-én keltezett beköszöntőjének-előszavának az a megállapítása, miszerint Szenei Molnár Albert zsoltárfordításai 1607-es kiadásának a szövegén „csak ott és annyit igazítottunk, amennyit a ritmikus dallamok az énekbeli hangsúlyozás miatt megköveteltek”, pontosításra szorul. Magam ugyan a ritmikai szempontot lényegében nem vizsgáltam, és nem vonom kétségbe, hogy a változtatások egy jó része a ritmus javára (is) vált (az együttes ritmikai és szövegvizsgálat egy későbbi kutatás tárgya lehetne), egyértelmű azonban, hogy a változtatásoknak (pusztán) tartalmi oldala is van. A bevezetőben azt is olvashatjuk, hogy ,A nagyon részletező, avagy más okból gyülekezeti istentiszteleti használatra nem alkalmas, vagy félremagyarázható versszakokat ebben a kiadásban elhagytuk, de sorszámaikat jeleztük”. - A mondottak azonban nem változtatnak azon, hogy énekeskönyvünket összességében magam is pozitívan értékelem, és fő összeállítójának, Csomasz Tóth Kálmánnak a munkásságát szintén nagyra becsülöm. Érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogyan hatott az énekeskönyv zsoltárszövegének módosítására a (revideált) Károlyi-féle fordítás, pél72., 97., 98., 109., 110., 117. és a 118. zsoltár feliratában. A 22.-é: „Jövendölés a Krisztusnak szenvedésiről, haláláról és föltámadásáról”. A feliratokat az énekeskönyv - egyébként érthetően - általában megváltoztatta, lerövidítette. Az énekeskönyvben Krisztus neve feliratban a 22. zsoltárban fordul elő: „Miért hagyál el engemet? - Krisztus szenvedéséről”.
