Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc: Szenci Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben
60 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) rason pedig egy református általános iskolában (30 fő; 6., 7. évf.; 12, 13 évesek) és az ottani gyülekezetben (30 fő) kérdeztek ki, összesen tehát 270 főtől. A felmérésben résztvevő nem iskolások úgy kapták kézhez a kérdőívet, hogy hazavihették, ekkor viszont többen nem hozták vissza. Azok a diákok, akik már több éve tanultak hittant, jobb feleleteket adtak, de az ő válaszaik közt is számos téves volt, többször pedig „beleér- zéssel” következtettek ki hasonló jelentést, ami egyébként leginkább az idősebb gyülekezeti tagokra volt jellemző. A fent említett szavak, kifejezések közül (a lista csak részben volt azonos azokkal) alig akadt helyes válasz a bátor ’ámbátor, bár’-ra és a hiedelem ’bizodalom’-ra. Az előbbit a bátor mai jelentésével, az utóbbit pedig többnyire a hit szóval kapcsolták össze. Nem egy kitöltetlen válaszhely is maradt. Érdekes, hogy sokan már a kies szót sem ismerik, sőt épp az ellenkező, a ’kietlen’ jelentést tulajdonítják neki. A ’megtört, bűnbánó’ értelmű töredelmes szó pedig - noha volt, ahol többnyire (lényegében) helyes feleletek születtek - az egyik felmérésben a következő jelentéseket kapta: ’törekvő, hittel teli, gátlástalan, alázatos, bátor, lelkes, türelmes, hűséges, nyugodt’. De még a legtöbb jó és nagyjából jó választ kapott szavak sem voltak világosak mindenkinek. így a híves ’hűvös’ patak az egyik tanuló szerint „hívekkel teli” (? viccelt), nemegy válaszadó meg ’szép, díszes’ vagy ’íves’ értelemre gondolt. A mindenha ’mindig’ szóról pedig - vesd össze például 89/1: „Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenhas lásd még 102/10, 100/4, 103/9 - ezt írta az egyik dóczys diák: „Talán rosszul tetszett gépelni. Nem »minden, ha?«”. Ez esetben (is), a magyar és a hittan óra szintén segítheti egymást, vesd össze: „És, jaj, hiába, mindenha [’mindenkori, állandó’] szándék, / Százszor földobnál, és én visszaszállnék, / Százszor is, végül is.” (Ady: A föl-földobott kő). A mindenha szóban a /ia-nak a régi nyelvben meglévő ’amikor’jelentése van meg, vesd össze: „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon” (Arany: Toldi. Előhang). Magyar György statisztikája szerint a 17 feltett kérdésből csak 6-ra válaszolt helyesen a válaszadók többsége. Megemlíthető, hogy ő az alít ’vél, gondol’ szóra is rákérdezett, s noha, mint említettük, az énekeskönyvben ez meg van magyarázva, a válaszadók nagy többsége mégis az állít, mond igékkel értelmezte. Benke Kinga - látva a dolgozatában kapott eredményeket - azzal a tanulsággal zárta dolgozatát, hogy az egyházi énekekben azokat a szavakat, amelyeket az emberek már nem használnak, meg kellene magyarázni vagy újra fogalmazni. A nyelvi hagyományőrzést ugyanis felülírja a helyes megértés igénye.10 A továbbiakban az általam 2.-ként említett módosítási lehetőségre, az esetenkénti átírásokra, modernizálásokra hozok néhány példát. A 10 Az iskolai egyháziének-oktatásnak nyilván vannak speciális módszerei és feladatai is. Az Úrnak zengjen az ének címmel (szerk. Berkesi Sándor) 2006-ban református ifjúsági énekeskönyv jelent meg. Ez a gyülekezeti énekeskönyvnél újszerűbb, de hagyományőrző is. A Szenei Molnár-féle zsoltárokból 16-ot tartalmaz (esetenként szintén kihagyásokkal) és egyet Kodály Zoltán feldolgozásában.
