Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében
.. rediit tamen vacuus..Egyházegyesítési kísérlet a 17. század 87 szerző cselekmények (actiones salutiferae)” kifejezés használatát javasolja. A pápa hatalmát is korlátozná, egy „az összes ország” püspökeiből összeállított konzisztórium segítségével, amely többek között a választás útján hivatalt nyerő püspökök megerősítését végezné, a plébánosok ugyanígy választással nyernék el tisztségeiket. A papi nőtlenségben szintén a mainzi elképzeléseket követi: a világi papságnak, sőt a püspököknek, de még a pápának is engedélyezné a nősülést, a - korlátozott számban fenntartott - szerzetességnek azonban nem. Ez a terv sem lelt különösebb visszhangra és természetesen a Bécsbe tervezett uniós konferenciára sem került sor.66 67 Katolikus és protestáns felekezetek közötti egységtörekvésekkel tehát mind a XVII., mind pedig az azt követő században találkozunk. Mint azt Rojas püspök tevékenysége is mutatja, ezek a tervek a Németrómai Birodalom területéről érkeztek Magyarországra, az ottani törekvések átvételei voltak. A vesztfáliai béke hosszú tárgyalások után elfogadott rendelkezései a birodalom felbomlásáig aprólékosan meghatározták a katolikus, evangélikus és református felekezetek egymás mellett élését, elvben elejét véve a további vallásháborúknak. A birodalom protestáns rendjei Corpus Evangelicorummá formálódva politikailag egyenjogúalcká váltak a katolikus birodalmi résszel.5? Ezt az egyenjogúsítást, melynek során az „eretnekek” együttműködő partnerré váltak, Róma ugyan nem volt hajlandó elfogadni, amit jól mutat X. Ince Zelo domus Dei kezdetű brévéje, melyben elítéli a vesztfáliai békét, valamint Fabio Chigi kölni nunciusként, majd VII. Sándor néven pápaként folytatott tevékenysége is,68 69 azonban a birodalom katolikus fejedelmei, különösen az egyházi fejedelmek és választófejedelmek hamar megszokták és gyakorolták. Ékes bizonyítéka ennek a Schönborn érsek kezdeményezésére megalakult felekezetközi Rajnai Szövetség. A kooperációból közeledés lett, így jelent meg újra a felekezetek egyesítésének gondolata.6? Már az osnabriicki béke V. cikkelye úgy fogalmazott, hogy az egyes felekezetek vallásgyakorlatát szabályozó ún. normanap rendelkezései csak addig érvényesek, míg Isten kegyelméből újra létre nem jön az egység. Ezt az 66 Till, Rudolf: Der Plan eines Unionskonziles in Wien. In: Wiener Geschichtsblätter, 14. Wien, 1959. 73-81. p. 67 Schlaich, Klaus: Maioritas-protestatio-itio in partes-corpus Evangelicorum. Das Verfahren im Reichstag des Hl. Römischen Reiches Deutscher Nation nach der Reformation. In: Uö: Gesammelte Aufsätze. Kirche und Staat von der Reformation bis zum Grundgesetz. Hrsg. v. Heckel, Martin - Heun, Werner. Tübingen, 1997. 68-135. p.; továbbá: Haug-Moriz, Gabriele: Corpus Evangelicorum und Deutscher Dualismus. In: Alternativen zur Reichsverfassung in der Frühen Neuzet? Hrsg. v. Press, Volker. München, 1995.189-207. p. 68 Ld. Tusor PÉTER: A barokk pápaság (1600-1700). Bp., 2004. 56-63. p. 69 Ennek hátteréről: Raab, Heribert: Kirchliche Reunionsversuche. In: Handbuch der Kirchengeschichte. Hrsg. v. Jedin, Hubert. Bd 5. Freiburg i. Br. usw., 1970. 557-571- p.
