Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében
86 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) Helvetica Confessio között, oly argumentommal különböztetés nem lehet, mely egyedül az Augustana, vagy egyedül az Helvetica vallásra illyek, s-ne legyen köz, vagy peres mind a’ kettővel, szükséges képpen következik, hogy egyikhez sem ragazkodhatunk inkáb, hogy sem a ’ másikhoz. A Pápisták dolga nem így vagyon. Mert ők oly dolgokkal különböztetik a’ magok hitit, minden egyéb ellenkező tudományoktól, mellyek egyedül az ő tanításokra és hitekre illenek”. A mű ezután tridentinumi szellemben összefoglalja a „Romai közönséges Anya- szentegyháznak, Keresztyéni tudományról és Hitről való Vallás Téte- lei”-t, úgy mint Krisztusról, az Egyházról, a hitről és a cselekedetekről, a parancsolat nélkül tanácsolt dolgokról, a szentségekről, és az áldozatról, a szentek tiszteletéről és közbenjárásukról, az ereklyetiszteletről, a tisztítótűzről és az üdvözülésről. A „Conclusio”-ban pedig részletesen foglalkozik a szenthagyomány fontosságáról. Majd a következő gondolatokkal zárja az érvelést: ,Azért ha ez a’ gondolkodás meg győzte elmédet, kegyes olvaso, az igazságnak valóságos isméreti után, ösztön ellen ne rugoldozsz [...] Adná Isten mennél hamaréb látnunk azt a’ napot, melyben az egyész Magyarország egy nyelvén szollyon: melyben a’ Magyar Nemzet, újonnan a’ régi egy igaz Hitben eggyesülvén, egy Törvény, egy Fő alat, egy Keresztyén gyülekezetben, egy Istent áldgyon és magasztallyon örökké.” Ugyancsak Pozsonyban és szintén Gründer Gottfried nyomdájában készült Pázmány Péternek a „Bizonyos okok, mellyek erejétül viseltetvén sok fő Ember, mind ennek előtte, mind e’ napokban-is az Uj- Vallások Tőréből ki-feslet. Es az Romai Ecclesianak kebelébe szállott” című munkájának harmadik kiadása/« A mű első lapjain az 1550. évi XII. törvénycikk latin nyelvű szövege olvasható, mely a katolikus hit megtartását és az eretnek tanok kiirtását szorgalmazza, majd a pozsonyi jezsuita kollégium papjainak Szelepchény érsekhez írt ajánlását olvashatjuk, melyben méltatják a főpapnak a vallási egység irányában tett lépéseit és azt a felajánlását, hogy az ő költségén nyomtassák ki újra Pázmány művét. Ezután következik a „Bizonyos okok” harmadik kiadása, melyben Pázmány nyolc pontban védelmezi meg a katolikus tanítást, elítélve a protestantizmust. Nyílván való, hogy mindkét mű a protestáns gyászévtized bevezető évében a katolicizmus előretörésének előkészítése érdekében született, és Rojas uniós munkájához nem volt köze. Hosszú évtizedekkel Rojas püspök halála után, II. József korában újabb, a mainzi tervezetekhez hasonló tartalmú egyesítési program látott napvilágot, mely szintén uniós konferencia összehívásával célozta meg a vallási egységet. Ezúttal tizenkét teológust kívántak meghívni Bécsbe, akik mind a Szentírás ismeretében, mind az egyháztörténetben, mind pedig a latin, a görög és a héber nyelvben járatosak. E projekt kompromisszumos javaslatai is a már ismert tervek naivitására hasonlítanak: például a „szentségek” megnevezés helyett az „üdvösség- 6 6s RMK. 1.1124.
