Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében

rediit tamen vacuus...”. Egyházegyesítési kísérlet a 17. század

85

írás szövege alapján. Az egység helyreállítása után reformált katolikusoknak nevezendő uniált protestánsok népnyelven hallgatnák az istentiszteletet, két szín alatt vennék az úrvacsorát, papjaik és püspökeik házasodhatnának, a pápa pedig korlátozott joghatóságot gyakorolna fölöttük.61

E tervezettel összefüggésben említik meg Lippay György esztergomi érsek 1661-es állítólagos reuniós kísérletét is. Ez év március 7-én Mario Alberizzi bíboros, a Propaganda Kongregáció titkára arról számol be, hogy Marco Gallio kölni nunciustól egy olyan feljegyzést kapott, melyben Peter Walenburch mainzi segédpüspök 80, az esztergomi egyházmegyében élő protestáns lelkész áttéréséről tájékoztatta. Lippay érsek Walenburch szerint meghagyta jövedelmüket, sőt azt is megengedte nekik, hogy hitoktatást tartsanak, kereszteljenek, prédikáljanak és gyülekezetük élén hagyva őket, csupán misézésre kellett felszentelt papot tartaniuk. Nem tudni, mi igaz ebből a történetből, Walenburch mindenesetre a frankfurti evangélikusokkal folytatott tárgyalások elősegítésével kapcsolatban példálózott az állítólagos magyar megegyezéssel.62

1671-ben aztán két, a reuniót, helyesebben a katolikus egyházba történő átlépést szorgalmazó irat jelent meg Pozsonyban. Az első a névtelenül megjelent „Különböző vallásoknak egy Idvességes Hitben a’ Szent írás szerént Meg-Eggyezése. Tekintetes és Nagyságos, Nemes, Nemzetes és Vitézlő rendű Magyar Országban lévő Státusoknak etc. bémutatott. Ugyanazon Eggyességet kévánó Egy Lelki Vezető által”63 címet viseli. A munka ihletőjének Patay Pál Rojas püspök tevékenységét tartja,64 a mű tartalma és sajátságos érvrendszere azonban nem Rojas uniós stratégiájára vall. A bevezetőben ugyan az ismeretlen szerző a vallási egység megteremtését sürgeti: „Kérlek titeket Atyámfiái, a mi Urunk Jesus Christusnak neve-ért: hogy azon-egyet mondgyátok minnyajan, és ne legyenek tiköztetek szakadások. Legyetek pedig tökélletesek azon értelemben, és azon itilletben.” Az egyesség módjáról tett javaslata azonban felfedi a mű igazi célját. „Ha Augustana, avagy Helvetica Confessio igaz és üdvösséges, tériünk minnyajan egyikére. Csak hogy nem láttyuk mellyikbe a kettő közül? Mert egyik sem bizonithattya egy maga vallásának tulajdon, erős argumentomával, hogy helyesb, és volta képpen igazab a’ másiknál kit egyik eretneknek, és tévelygésnek, hamis tanításnak tart. [...] Mivel azért Augustana, és

61 Uo. Rojas ezzel megegyező tervezete: Politische Vorschläge, wie die Evangelische und Catholische Kirche machte und könnte verglichen werden. Gedruckt in diesem 1691 Jahre”. EOL. AGE. V. 22. p. Nyomtatásban: Forgó, 2007. 143-145. p. Latin fordítása: Tentamina politica. Qua Ratione Catholica et Evangelica Ecclesiae uniri possint, Impress. (Mentz) Moguntiae An. 1691. Nyomtatásban: Lampe, 1728. 513-515. p. 18. századi, többé-kevésbé szószerinti magyar fordítását lásd e dolgozat függelékében.

62 Brück, i960.161. p.

63 RMK. 1.1123.

64 Patay Pál: Magyar protestáns unió. Bp., 1918. 47-50. p.