Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében

84

Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009)

Rojas az 1660-as évek elejétől többször megfordult Mainzban a császár és a spanyol uralkodó követeként, hogy közvetítsen Mainz és a két Habsburg udvar között, főképp az akkor igencsak égető francia terjeszkedés kérdésében.57 A század közepétől a török háború ügyében kereste fel több ízben a birodalom fejedelmeit, köztük a mainzi választót is.5g A birodalomban folytatott tárgyalásai az 1670-es években is folytatódtak, és ekkor már egyértelműen vallási kérdések is felmerültek. Rojas rendszeresen jelentéseket küldött Rómába, melyekben eredményeit gyakran eltúlozva, több fejedelem áttérési szándékáról tájékoztatta a pápai udvart, így próbálva megszerezni annak támogatását az uniós ill. konverziós munkához. Ezek a sokszor irreális jelentések és későbbi római tartózkodása azonban nem hozták meg számára a várt eredményt: Bécsre tekintettel ugyan nem tiltották el a tárgyalások folytatásától, de csak a saját nevében találkozhatott a protestáns képviselőkkel, a pápa nem adott neki erre írásos felhatalmazást.-«

Az 1660-as és 1670-es évek mainzi tárgyalásainak csak politikai és gazdasági vonatkozásait ismerjük, nem tudni, Rojas és a konvertita kör együttműködött-e a reunió kérdésében. Az azonban kétségtelen tény, hogy Rojas az 1660-ban Mainzban, a frankfurti evangélikus polgárságnak a katolikusokkal történő egyesítésére készült, ún. mainzi uniós tervezetet (Mainzer Unionsplan) használta fel 1691-92-ben Magyarországon. A terv, melyről a kölni nuncius segítségével Róma is tudomást szerzett — tovább mérgesítve ezzel a Szentszék és Schönborn érsek amúgy sem felhőtlen kapcsolatát - névtelenül született. Sok találgatás látott napvilágot szerzőjének kilétével kapcsolatban, az azonban bizonyos, hogyha nem is az érsek maga, de valamelyik, a konvertita körhöz tartozó személy - talán Peter Walenburch vagy hessen-rheinfellsi Ernő - állította össze. A tervezet, melyet végül sem Frankfurtban, sem Magyarországon nem fogadtak el, 1698-ban újból feltűnt a birodalomban,* 57 58 59 60 majd, mint látni fogjuk, egy szűk évszázad múlva ismét Magyar- országon.

Javaslatai szerint a felekezetek tudós teológusai közül 24 főből álló testületet kell létrehozni, akik megvitatnák az unió kérdéseit a SzentWiesbaden, 1995. (Wolfenbütteler Arbeiten zur Barockforschung.) I. 191- 201. p.

57 Masser, 2002.85. p.

58 Bog, 1954.191-234- p.

59 Hiltebrandt, Philipp: Die kirchlichen Reunionsverhandlungen in der zweiten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Ernst August von Hannover und die katholische Kirche. Rom. 1922. A szerző a sikereket felnagyító jelentések tükrében gyakorlatilag csalónak tartja Rojas püspököt. Ha ez az évtizedes uniós munka ismeretében túlzás is, kétségtelen, hogy ez az epizód sokat ártott a püspök későbbi tevékenységének. Római tartózkodásáról még: Mil- ler-Spielman, 1962. 37-39. p.

50 Brück, Anton Philipp: Der Mainzer „Unionsplan” aus dem Jahre 1660. In: Jahrbuch für das Bistum Mainz, 8. Mainz, i960.148-162. p. (továbbiakban: Brück, i960.)