Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében
82 Egyház történe ti Szemle X/l (2009) szának idején, 1642-ben nyerte el a würzbnrgi hercegpüspöki, öt évvel később pedig a mainzi választóérseki címet. Maga Schönborn érsek is evangélikus környezetben született, Jacobus Staudt, Eschbach lelkésze keresztelte 1605-ben. A fiatal Schönborn testvérével a mainzi jezsuita kollégiumban tanult, itt tért át a katolikus hitre és itt kapta meg a ton- zúrát 1619-ben. Orléani, würzburgi és sienai tanulmányai után lett a würzburgi székeskáptalan tagja, majd az egyházmegye püspöke. 1647- ben, érsekké választásakor az osztrák és francia diplomácia kompromisszuma érvényesült: Schönborn személyében mérsékelt franciabarát irányultságú jelölt nyerte el a birodalom legfontosabb egyházi és politikai tisztét .47 A mainzi választó környezetében hamarosan a kor meghatározó konvertitái bukkantak fel. Közéjük tartozott Adolf Gottfried Volusius, a kálvinista lelkészből 1645-ben katolikus plébánossá vált teológus, aki Diocletiana címzetes püspökeként mainzi segédpüspökké lépett elő. Áttérése után megjelentette „Hét fő érv, amiért a kálvini eretnekségből vissza kell térni a katolikus egyházba”-»8 című művét. Mellette kulcsszerepet játszott az evangélikus felekezetben felnövekvő Johann Christian Boineburg. Korának katolikus egységtörekvéseit a jénai és a helmstedti egyetemen, az irénizmus két fellegvárában ismerte meg. Utóbbi intézmény tanára volt a már említett Georg Calixt is. A hessen-darmstadti fejedelem diplomáciai szolgálatában végzett tevékenységére figyelt fel a mainzi érsek, és ajánlotta fel neki a fő udvari marsall (Oberhofmarschall) címet, mely a mainzi udvar gazdasági és politikai irányítását jelentette. Boineburg elfogadta a felkérést és az ennek feltételéül támasztott konverziót.49 Áttérése után levelezésbe kezdett egykori hittestvéreivel, fő céljaként kitűzve a protestáns fejedelmek, különösen Károly Lajos pfalzi választó áttérítését.* 49 50 * Boineburg konverziójában a mainzi kör egy másik jelentős tagja, Berthold Nihus is szerepet játszott. A szintén evangélikusnak keresztelt, majd ugyancsak-*7 Jürgensmeier, Friedhelm: Johann Philipp von Schönborn (1605-1673) und die römische Kurie. Ein Beitrag zur Kirchengeschichte des 17. Jahrhunderts. Mainz, 1977. (továbbiakban: JÜRGENSMEIER, 1977.) küln. 12- 37., ill. 95-97. p. Politikájának magyar vonatkozásairól: R.VÁRKONYI Ágnes: Török világ és magyar külpolitika. Bp., 1975. (Gyorsuló idő) 48 Adolph Godefried Volusius’ sieben Hauptursachen, warum man von der Calvinischen Ketzerei zur katholischen Kirche zurückkehren soll. In: RÄss, Andreas: Die Convertiten seit der Reformation nach ihrem Leben und aus ihren Schriften dargestellt. Bd. 8. Freiburg i. Br., 1868. 522-545. p. 49 Peterse, Hans: Johann Christian von Boineburg und die Mainzer Irenik des 17. Jahrhunderts. In: Union-Konversion-Toleranz. Dimensionen der Annäherung zwischen den christlichen Konfessionen im 17. und 18. Jahrhundert. Hrsg. v. Duchhardt, Heinz - May, Gerhard. Mainz, 2000. (VIEG Beiheft.) 105-118. p. s° Károly Lajos levelei Boineburgnak (1660, 1661). Bayerisches Staatsarchiv, Graf Schönborn’sches Archiv Wiesentheid, Kurfürst Johann Philipp Nr. 2761.
