Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: református tanári címerek 1665-66-ból
Református tanári címerek 1665-66-ból 69 házi divatot is igyekeztek kellőképpen körülhatárolni. A fejen a hosszú collegiumi fejfedő (a sinkó) legyen, a testet a rókaprémmel bélelt felöltő (dolmány) teljesen fedje, a lábon egyszerű csizma legyen. A hajviseletre nézve illő nem katonásan rövid, sem lányosán (később németesen) hosszú haj, és legényembernek magyaros bajusz, idősebb és rangosabb férfi számára ószövetségi próféta szakáll- és hajviselet.^ A Köleséri- címerképen látható alakábrázolás illeszkedik ehhez az elvárási szinthez, s ettől csak annyiban tér el, hogy a tiszta, borotvált arcot még nem díszíti bajusz, és a félhosszú haj szintén a konform, de fiatalos házasember viseletéhez tartozott. A Martonfalvi-címerlevélen az alak portréja látható: hasonlóan a Melius ábrázolásával azonosított képhez, de míg ott a szószéket, itt a tanári katedrát mintázó emelvényre támaszkodik a férfialak. Ott a né- metes öltözet miatt sejthető, hogy a címlapon a nyomdásznak lehetett ilyen nemzetközileg elteijedt fejléc-kliséje. Martonfalvi esetén az 1666- os címerben megformázott férfi a baljában tartott könyvbe ír, heraldi- kailag helyesen jobbra néz. Az öltözete egyszerű: gombos öltöny, felette fekete talár, fején pilis; arca nyírva, magyaros bajsza és hullámos haja jelzi fiatalságát. Akár tanári viseletnek is mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a gályarab-prédikátorokat hasonló módon festették le Zürichben, Takács Béla elemzésében „korabeli és külföldi öltözetben”.^ Martonfalvi nemeslevele azonban ehhez képest 10 évvel korábban készült, és Erdélyben. Ilyen forráshiányos esetben, mikor sem a korabeli zsinati rendelkezések nem szólnak kifejezetten a pilis viseletváltozásáról, sem ezt reprezentáló festmények nem maradtak fenn református értelmiségiekről, feltételes következtetéseket lehet csak levonni. Elgondolkodtató, hogy ha a pilis viselete teológiailag adiaphoron (dogmatikailag nem kötött értelmezésű), akkor ez a tanári katedra miatt választott viseletnek is lehet a jele: biblikusán befedett fejű, de másképp, mint az előírt kalapos magyar egyházi forma esetén.Vagy ez * ** *3 ZoLTAi Lajos: A debreceni viselet a XVI-XVIII. században. In: Ethnographia, 1938. 6. - Érdekes tény, hogy Hildebrandt svéd követ a sárospataki diákokról még mint „szakállas fickók”-ról emlékezett meg. Ld. Makkai László: A Kollégium története 1654-től 1703-ig. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp., 1981. 84. p. Csak jóval később, a századvégen, Gyöngyösi Árva Pállal esett meg, hogy felszentelt anglikán papként nemcsak a tanai, hanem a viselete miatt is megtámadták, és megszentenciázták magyar földön. Az 1710-es debreceni határozat szakáll- és parókahordás betiltása. Ld. Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. 1-3. k. Debrecen, 1871-72. III. 875. p.; Trócsányi Berta: Református theológusok Angliában a XVI. és XVII. században. Angol Filológiai Tanulmányok 5-6. Yolland Emik. Kiad.: FEST SÁNDOR, ORSZÁGH LÁSZLÓ, SZENTKIRÁLYI JÓZSEF. Bp., 1944. 125. p. (Itt tévesen 1702 szerepel dátumként.); Takács, 2004.45. p. ** Takács, 2004.43-44. p. 15 Ld. Szilágyi Tönkő Márton professzor 1698-as címerén, vagy a gályarab lelkészek perének 1674-76-os rajzain: Galéria omnium sanctorum. A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete. Szerk.: Makkai László.
