Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: református tanári címerek 1665-66-ból
70 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) valamilyen külföldi divat szerinti öltözet a kálvinista irányzatnak megfelelően, mely nem állt szemben a szigorú szabályozásokkal. A döntés előtt nem szabad megfeledkeznünk egy harmadik faktorról: az önképről. Köleséri és Mártónfalvi, az egykori váradi tanárok egyaránt tudósi kvalitásaik miatt érdemelték ki a nemességet. Köleséri már lelkészként kapta meg az oklevelet, és ott lelkészi ornátusban ábrázoltatta magát; Martonfalvi pedig gyakorlati teológiai és pedagógiai munkájáért kapta, de már kijelölve 'örökös professzor’-nak, tehát feltehetően a státuszának megfelelően jelent meg a képen. Az önkép jelentőségének megértéséhez figyelemre méltó a kortárs példa, a németalföldi Coccejus két ábrázolása közti különbség: a fiatalkori professzoré és az időskori lelkészé. Előbbi esetben talár, alá gombos ruha, hozzá gallér és pilis járt a rövid bajuszt, göndör hajat viselő leideni tanárnak; utóbbi korszakában fekete papi ruha hosszú haj, fedetlen fő és borotvált arc illett a funkciójához.* 16 A fentiek alapján nagy hasonlóságot mutat a két zürichi gályarab (Séllyei István és Harsányi Móric István) képe, a németalföldi liberális teológus korábbi, tanári portréja és Martonfalvi oklevelének ábrázolása. Az európai protestáns egyházi divat szerinti tanári öltözet egyik fajtája érhető itt tetten.1? Martonfalvi részéről mindenesetre merész lépésnek tekinthető ez a fajta címerkép választás vagy engedélyezés. A Köleséri (I.) Sámuel számára készített címerképen a 17. század végi protestáns ortodoxia (a voetiánus és a mérsékelt presbiteriánus irányzat) tipikus lelkészi öltözete és funkciójának megfelelő modorú ábrázata; a Martonfalvi György oklevelén a liberálisabb kálvinista (coccejánus, és mérsékelt v. moderált puritán) tanáré ismerhető fel. Nem állítjuk, hogy ezek a képek ne hordoznák a megnemesített személy arcberendezkedésének, karakteijegyeinek egyszerűsíthető vonásait, de Közrem.: Fabinyi Tibor - Ladányi Sándor. Bp., 1976.; Debrecen, a magyar művelődés őrhelye. Szerk.: Kocsis Attila. Debrecen, 1991. 46-47. p.; Vitetnek ítélőszékre... Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve. Kiad.: S. Varga Katalin. Pozsony, 2002.; Takács, 2004.39-44. p. 16 A teológusról fiatal korában készült festményt ld. ebben a fejezetben, az időskori ábrázolás (1666) megtalálható a berni városi könyvtárban. Faulenbach, Heiner: Weg und Ziel der Erkenntnis Christi. Eine Untersuchung zur Theologie des Johannes Coccejus. Neukirchen-Vluyn, 1973- (Beiträge zur Geschichte und Lehre der Reformierten Kirche, 36.) 8- 9. p. *z A mentalitástörténeti kapcsolat nyilvánvaló: a gályarabok és a magyar protestantizmus ügyét 1683 (Thököly beavatkozása) után is támogatók köre az európai teológiai áramlatok szerint a liberálisabb irányzatok képviselői közt találhatók meg (Zürichben Heidegger és köre, Németalföldön a coccejánusok, Angliában a mérsékelt whigek). Ld.: Köpeczi Béla: Magyar- ország a kereszténység ellensége. A Thököly-felkelés az európai közvéleményben. Bp., 1976. A köztük lévő világfelfogásbeli hasonlóság (pl. a zsar- nokölés tanához kapcsolódó társadalomszemlélet) láthatólag viseleti hasonlóságot is takar. Ld.: Bucsay Mihály: A gyászévtized drámája és a résztvevők külföldi kapcsolatai. In: Theológiai Szemle, 1976.182-183. p.
