Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: református tanári címerek 1665-66-ból

68

Egyház történeti Szemle X/l (2009)

Már Könyves Kálmán regulái előírták a papok egyszerű öltözetét. Az öltözködésre vonatkozó európai városi törvények és rendeletek pedig sok részletkérdésben rigorózus elveket kinyilvánítva közvetve szabályozták a középkori társadalmi struktúra tagoltságát és szilárdságát.10 Szabályozták később a legkülönbözőbb felekezetű egyházi zsinatok a kalap-, köpeny-, szakáll- és bajuszviseletet, az öltözet színeit, az egyes alkalmakhoz tartozó viselkedési normát, hiszen az öltözet egyúttal közösségi önmegjelenítés is volt. Angliában pedig köztudottan véres harc dúlt az öltözködés elvei miatt: a nonkonformista irányzat részben emiatt jött létre. Itt ugyanis a puritán elvek megvalósulásának tekintették, ha valaki kerekre nyírt hajat viselt (roundheaded), nem viselt szakállat, nem hordott miseinget (surplice), négyszögletű kalapot, és így tovább.11 Németalföldön is pártszakadást okozott a viselet terén a szabályozás: a voetiánus-vonal (ld. Voetius, Maccovius, Maresius ábrázolásait) az ortodox morál megjelenítéseként az egyszerű, ószövetséginek tartott próféta-viseletet követte, a coccejánusok (ld. Coccejus, Burmann, idősebb Vitringa arcképeit) a szabadabb divatot, rövid vagy félhosszú hajjal, öltözetükben gazdag stíluseszközökkel.12

A magyarországi és erdélyi református egyházban is külön egyházi végzések intettek a fekete vagy dísztelen (szürke, barna) viselettől való eltéréstől: a díszes (úri, nemesi, más nemzetű, török vagy nyugati típusú) vagy más rendű (katona, kalmár, paraszt) öltözködést korszakunkban (16-18. század) végig szankcionálták. Nemcsak a színt, de az egy10 Eisenbart, Liselotte C.: A német városok ruhaviseleti előírásai. In: Divat - szociológia. Szerk.: Klaniczay Gábor -S. Nagy Katalin. Bp., 1982. (Membrán könyvek, 8.) 105. p. - A köznapi és a hivatalos öltözet évszázados megkülönböztetésére példa a mandarinok évszázadok óta változatlan „munkaruhája” és ezzel szembeni otthoni viselete. Braudel, Ferdinand: Az öltözködés és a divat. In: Uo. 94. p. Magyarországon az 1494-es nyitrai zsinat hozott ilyen kettős végzést (Szendrey János: A magyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1905. 14. p.), de ugyanez tért vissza számtalan protestáns rendelkezésben (Takács, 2004. 11-19. P4 Murdock, Graeme: Dressed to Repress? Protestant Clerical Dress and the Regulation of Morality in Early Modern Europe. In: Fashion Theory, 2000. 2. [továbbiakban: Murdock, 2000.] 182-186. p.), és pl. Komáromi Csipkés egyik beszédében is: Komáromi Csipkés György: Igaz Hit, az az, Oily CCXLI. Magyar Prédikációk, Mellyekben A’ Keresztyéni igaz Hitnek és Vallásnak minden ágazati (...) bé- foglaltatnak. Szeben, 1666. (RMK1.1042.) 729. p.

11 Ld. Act of Uniformity (1559) és az azt követő Grindal és Parker, majd Whitgift képviselte öltözködési (és egyéb) homogenizálási törekvések: Col- linson, Patrick: The Puritan Character: Polemics and Polarities in Early Seventeenth-Century English Culture. Los Angeles, 1989.; Szántó György Tibor: Anglikán reformáció, angol forradalom. Bp., 2000. 137-144. p.; Murdock, 2000.187. p.

12 Israel Jonathan L: The Dutch Republic. Its rise, greatness, and fall 1477- 1806. Oxford, 1995. 682., 693., 909-910. p.; Ward, William R.: Christianity under the Ancien Régime 1648-1789. Cambridge, 1999. (New Approaches to European History, 14.) 85. p.