Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776.
A tornai főesperesek, 1273-1776 51 ségébe Kanizsay Pál kamarai tiszt június 21-én iktatta be. Püspöki kinevezését 1655. augusztus 2-án erősítette meg a pápa. 1656. január 25- én Nagyszombatban szentelte püspökké Lippay György esztergomi érsek. Veszprémi püspökké és főispánná 1658. január 24-én nevezték ki, mely javadalmába április elején nyert beiktatást, Horváth-Kissevics György kamarai tiszt által. Új székhelyén nagy szegénység és az épület elhanyagolt állapota fogadta. Ennek ellenére a szentéletű püspököt bőkezű adakozásai miatt a „szegények atyjának” nevezték. 1658. június 13-tól a sümegi ferenceseknek évente jelentős mennyiségű élelmet juttatott birtokaiból, de juttatott a ciszterci rendnek is. Szentbeszédeivel sok protestánst térített vissza a katolikus vallásra. 1659. június 24-én halt meg, miután Sümegen a ferencesek templomában helyezték örök nyugalomra.100 Szentbenedeki Ferenc A bécsi Pazmaneum növendékeként 1631-ben szerezte meg bölcsészet- ből a bakkalaureátusi minősítését. 1634-től komjáti plébános lett. 1636. január 3-án lett esztergomi kanonok. 1641-ben plébániájáról lemondva Újlakra költözött és ott lett plébános. 1643-ban lett tornai főesperes. 1653-ban halt meg. Végrendeletében sok más mellett testvére török fogságból való kiszabadítására hagyott 200 forintot.101 Lósy Mihály 1645-től 1649-ig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult. Hazatérése után szemináriumi prefektus lett. 1652. augusztus 17-én lett esztergomi kanonok. 1653-ban lett tornai főesperes. 1657-ben halt meg.102 Bársony György (Lovasberényi) 1626. március 3-án született a Nyitra vármegyei Péterfalván. Apja Lovasberényi Bársony János, anyja Csorba Anna volt, aki a lutheri tanból lett foglalt állást. 1652. augusztus közepén Musztafa az esztergomi „rabló bég”, Murad budai vezér parancsára háromezer fős seregével az északnyugati vármegyék ellen vonult. Célja a török végvári vonal 100-150 km-rel északabbra történő kiterjesztése egészen a bányavárosokig, valamint a zsákmányszerzés. A török hadat Forgách Ádám érsekújvári generális kilenc- száz-ezeregyszáz fős serege tartóztatta fel Nagyvezekénynél. A török túlerővel szemben a végvári katonák és császári zsoldosok 1652. augusztus 26-án este győzelmet arattak. A törökök mintegy ezer főt, Forgách mintegy het- ven-nyolcvan főt vesztett, közöttük a négy Esterházyval. A csata a családnak köszönhetően második Mohácsként vonult a 18-19. századi magyar irodalomba, emléket állítva a család hőseinek. Vö. Hausner Gábor: A nagyvezekényi csata, 1652. augusztus 26. In: Rubicon, 2002. 2. sz. 24-27. p. 100 Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár honlapja: www.vhf.hu/~tatrai/leveltar - 2008. október. 101 Kollányi, 1900.248. p. 102 Kollányi, 1900.268. p.
