Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776.
52 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) tért vissza a katolikus hitre a mária-völgyi pálosok templomában. (Épp ekkor volt állapotos a fiával.) Tanulmányait Nyitrán és Nagyszombatban végezte. Mint esztergomi kispap a bécsi Pazmaneum után, 1646. szeptember 29-től a római Collegium Germanicum et Hungaricum tanulója volt 1649-ig. Bölcsészeti tanulmányait egy tudományos vitával zárta, ahol bizonyította kiváló képességeit. Felvételét kérte a jezsuitákhoz, de X. Ince pápa nem hagyta jóvá kérelmét. 1650. május 19-én tért haza felszentelt papként és Vágszerdahelyen lett plébános. 1653. november 11-én lett esztergomi kanonok, 1655. január 20-án barsi főesperes lett. Mivel jövedelme kevés volt (évi 12 ft.), oltárjavadalomért fordult 1656. szeptember 7-én az esztergomi érsekhez. 1659. november 28-án már tornai fó'esperesként kapta javadalmul a kácsi apátságot, majd gömöri főesperes lett. 1661. április 21-én szentgyörgymezei prépost, 1662-ben szekszárdi apát, 1663. február 16-án nagyprépost és érseki helynök lett. 1663. július 19-én szepesi prépost és választott váradi püspök és királyi tanácsos lett. VII. Sándor pápa püspöki kinevezését 1665. április 22-én erősítette meg . A Szepességben az általa irányított rekatolizáció eredményeként 7600 protestáns tért vissza a katolikus hithez. Lipót rendeletéhez híven a legszigorúbban vette vissza a katolikus templomokat a protestánsoktól. Királyi tanácsosként egyházlátogatásokat végzett Árva, Turóc, Liptó, Szepes vármegyékben.11^ 1672. július 14-én Turólukán testvérével, Bársony János királyi ítélőmesterrel együtt éppen a templomot akarták visszaszerezni, mikor a felbőszült protestánsok rájuk támadva Jánost megölték, Györgyöt pedig félholtra verték. A haláltól Germán Sámuel lutheránus prédikátor felesége mentette meg. X. Kelemen pápa értesülve a szörnyű esetről, levélben küldte vigasztalását és jókívánságait a püspöknek. 1675. december 13-án egri püspök lett. Két nap múlva levelet írt Szelepcsényi György prímásnak, hogy a plébánosoknak szánt segélyt nem tudta átvenni a kurucok miatt. Pedig ő is és papjai is nagy nélkülözéseknek vannak kitéve. Továbbá kérte, hogy annyi pénzt küldjön, amennyit jónak lát. 1675-1676-ben X. Kelemen jóváhagyásával jászói prépost lett, később Heves és Külső-Szolnok vármegyék főispánja. A soproni jezsuitáknak kollégiumot építtetett. Ä Szent Ágoston-rendnek (Stotzingenben) és a szervitáknak templomot illetve rendházat alapított. 1678. január 18-án halt meg a szepesi káptalan tagjaként.103 104 103 Lőcse, Késmárk protestáns egyhközségeit is meglátogatta. 1671: Batizfalva, Csütörtökhely, Hunfalva, Káposztafalva, Malomvíz, Nagylomnic, Szalók, Szentandrás, Szmizsány, Zsákóc, Zsóka iskoláit és templomait elvette a protestánsoktól. 1673. szeptember 11-én visszavette a késmárki plébániát és a templomot, 1674. július 10-én kiűzte a városból a protestáns prédikátort és javai egy részét kisajátította, közben április 18-án a szepesi kamara közreműködésével a lőcsei templomot is elfoglalta. Bársony György. In: MKLex. 104 A turólukai incidenst 1674-re datálja és a halála helyéül Kassát jelöli meg: Kollányi, 1900. 268-270. p.; 1661-re teszi préposti kinevezését és egyedül emliti az 1659-es évet, mikor tornai főesperes: Bunyitay, 1883.137-140. p.; bécsi tanulmányait a római elé teszi, préposti kinevezését 1661-re, a
