Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Nagy Antal Mihály: A holokauszt és a keresztény világ. Szembenézés a múlttal és a jövő kihívásaival
120 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) kezik, nevezetesen: A holokauszt keresztyén talajból nőtt ki, a keresztyén világban ment végbe, az elkövetők keresztyének voltak. Félreértések elkerülése végett szeretném nyomatékosan leszögezni, hogy véleményem szerint ezek a megállapítások jogosak. Más kérdés, hogy az igazságtartalmukon érdemes és szükséges elgondolkodni és a következtetéseket levonni. Mindenekelőtt a keresztyén világnak, a keresztyén egyházaknak, a keresztyéneknek. Az, hogy van egy hamis „keresztyénkép”, az európai típusú keresz- tyénség bűne, csődje és ítélete. Az európai típusú keresztyénkép (és egyházkép) szerint az, aki meg van keresztelve: keresztyén; aki igényli (valamilyen részben) az egyház szolgáltatásait és még ad-tesz is valamit: jó keresztyén; aki ezt a mértéket meghaladja: gyanús, szektás keresztyén. Az Újszövetség szerint keresztyén az, aki átadta az életét Jézus Krisztusnak, megtért, újjászületett és a „Krisztus Lelke” van benne (Róm 8,9), és cselekszi a mennyei Atya akaratát. Igen, a tettesek keresztyének voltak, meg voltak keresztelve, sőt sok „gyakorló keresztyén” is volt köztük. Az igazság viszont az, hogy nem voltak keresztyének, mert „akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róm 8,9), s az ítéletkor elhangzik felettük az úr Krisztus szava: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők”. (Mt 7,23) Vannak valóságosan keresztyének, s ezek a holokauszt idején ott voltak a tanúk, az embermentők és a mártírok sorában. Annak, amit a Mai 2,15-ben a házastársak elbocsátásával kapcsolatosan olvasunk, egyetemes jelentése van: „Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke”. (Rév. Károli- fordítás.) A holokauszt hatalmas szembesítés ezzel a kérdéssel, és mintegy utolsó felszólítás az önvizsgálatra, a totális megújulásra, hogy a keresztyén ember s a keresztyén egyház a maga egyetemességében Krisztus élő, cselekvő teste legyen, különben Isten ítélete marad rajta: „miattatok káromolják az Isten nevét”. (Róm 2,24) Az egyház, a keresz- tyénség súlyos árat fizetett és fizet ezért a felhígulásért, a rábízott üzenet meghamisításáért. (2Kor 4,2) Annak a következménye pedig beláthatatlan és felmérhetetlen, ha nem ismeri fel az óra parancsát, és elutasítja a totális megtérés, megújulás igényét, szükségességét. 2. Miért tették? Súlyos, elgondolkodtató kérdéskör, aminek két fő ága van. Az egyik: Miért tették a tettesek mindazt, amit tettek? Ép elmével elképzelhetetlen, hihetetlen a szívtelenségnek, kegyetlenségnek, embertelenségnek az a mértéke, ami a holokausztban mutatkozik előttünk. A válasz megtalálásának egyik iránya: íme, az ember. Ilyen az, amikor „sok szív gondolata nyilvánvalóvá” lesz, mert „gonosz az ember szívének gondolata ifjúságától fogva”. (íMóz 8,21) A válasz megtalálásának másik iránya ott van Dorothee Solle mélyen elgondolkodtató soraiban, amikor arra a kérdésre keresi a feleletet, hogy „vajon Isten miért nem avatkozott közbe kiválasztott népe érdekében a holokauszt idején? [...] Én ma úgy felelnék: Isten akkoriban nagyon gyenge volt, mert nem voltak barátai Németországban.” (21. old.) Nos, ennek a má
