Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Oláh Róbert: Bottyán János: A magyar biblia évszázadai
Recenziók 111 tudást, valamint közelebb hozni az „élő” nyelvhez. Noha Ballagi Mór, Keresztes József és Győry Vilmos társaival kisebb eredményeket elértek, a teljes revízió félbemaradt. Csak húszévnyi munka után, 1908-ban készült el, többek között Hunfalvy Pál, Szilády Áron, Erdős József és Dicsőfi József közreműködésével. Nem volt sokkal sikeresebb a Szepesy Ignác pécsi püspök vezette Káldi-revízió sem, de az 1834-35- ben kiadott hatkötetes munka alapul szolgált a további munkálatokhoz. A századfordulón új fordítások is készültek: Kulifay, Kalmár, Kámory, valamint az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) által. A 20. század elején megszaporodó fordítások közül csak a kármelita Soós István katolikus Újszövetségére és Hamar István versekbe szedett Ézsaiás-fordítására utalnánk. Az Újszövetséget protestáns részről többen is átültették magyarra: Czeglédy Sándor 1924-ben, Masznyik Endre 1925-ben, Raffay Sándor 1929-ben, Kecskeméthy István 1931-ben, Farkas László pedig 1938-ban. Az első Káldi-revízió után pontosan 100 évvel, 1934-re fejeződött be a második javítás a Szent István Társulat megbízásából, amely során a Vulgata mellett már az eredeti héber és görög alapszövegeket is figyelembe vették. Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a fordításnak, sem a bibliakiadásnak. Békés Gellért és Dalos Patrik görögből fordított Újtestamentuma nem is itthon, hanem Rómában jelent meg. Budai Gergely, Ravasz László és Csia Lajos egyszemélyes Újszövetség-fordítása mellett az igazán nagy vállalkozás az 1947-1974 között végbement új protestáns bibliafordítás munkálata volt két külön szakbizottsággal: az Ó- és az Újszövetségivei. Feladatuk eleinte az 1908-as revízió hibáinak javítása és az új eredmények érvényesítése volt. Be kellett látniuk, hogy teljesen új fordítás szükséges. Munkájuk eredményeként 1975-ben megjelent az újra lefordított (vagy „új fordítású”) Biblia. Az 1973-as új római katolikus fordítás a II. vatikáni zsinat jegyében készült el: a hívek közötti nyilvános terjesztésre és olvasásra szánták, alapjául pedig főképpen az eredeti szövegek szolgáltak. Bottyán János nem idegenkedett az irodalmi szövegektől sem: a bibliafordítások természetes részének tekintette őket, így idézett Móricz Zsigmond és Sík Sándor műveiből is. Nem feledkezett meg a Vakok Bibliájáról sem. Az utolsó fejezet előtt olvashatjuk Bottyán János rövid életrajzát, mintegy lezárva az eredeti törzsszöveget és tisztelegve a negyedszázada elhunyt szerző emléke előtt. Megváltozott címében A ma és a holnap bibliája, ezt az elmúlt évtizedek A közelmúlt bibliájává módosították. Utolsó fejezetként kapcsolódik a kötethez A magyar biblia vázlatos története az utóbbi negyedszázadban. Ebben több mint negyven új Szentírást ismerhetünk meg Fekete Csaba értő vezetésével. Az 1975-ös protestáns fordítás 1990-es javítását és a Pannonhalmi zsoltárosköny- vet, de helyet kaptak a képes- és gyermekbibliák, a többnyelvűek, a magyarázatokkal kísért kiadások, felekezettől függetlenül. Kirívó példaként hozza Jehova Tanúinak 2001-es „fordítását”, amely nem csak a hagyományos és széles körben elfogadott Ó- és Újszövetség, valamint a
