Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Sziráki Szilvia: Imre Mihály: A Vizsolyi Biblia egyik forrása. Petrus Martyr
108 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) Imre Mihály: A Vizsolyi Biblia egyik forrása. Petrus Martyr. Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület, 2006.156 old. Imre Mihály a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában bukkant rá egy 16. századi kötetre, mely a magyar bibliakutatás számára rendkívüli jelentőséggel bír, és kétséget kizáróan bizonyítja azt a tényt, hogy a Vizsolyi Biblia egy - talán Károlyi Gáspár vezetése alatt dolgozó - fordító csoport munkája. A kötet két művet tartalmazó kolligátum, melyek a 16. századi protestáns bibliai exegézis jelentős munkái. 1565-ben került Magyarországra (Sámuel könyve 232. lapján a „Tokay ad ripam Tibisci Februario, 1565.” margóbejegyzés olvasható) és a Vizsolyi Biblia meghatározó forrása volt. A szerző részletes ismertetést ad a kötetről és Magyarországra kerüléséről, a bibliafordítás történeti hátteréről és külföldi kapcsolatairól. A kötet párhuzamosan közli Sámuel 1. könyve latin nyelvű szövegét Petrus Martyr 1564-ben Zürichben megjelent kommentárja nyomán, annak a könyv margójára kézírással bejegyzett fordítását, és ugyanezt a szöveget a Vizsolyi Biblia alapján. A két utóbbi szinte szó szerinti egyezése minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Petrus Martyr Sámuel 1. könyve 25 fejezetének latin szövege a Vizsolyi Biblia meghatározó szövegforrása volt. A rendkívül gazdag jegyzetanyag, a pontos és részletes forráskritikai elemzések a laikus olvasó számára segítséget nyújtanak a korszakban és a szakirodalomban való tájékozódáshoz, a történész számára pedig a további vizsgálatok folytatásához. Petrus Martyr Vermigli 1500-1562-ig élt ágostonrendi szerzetes, a padovai egyetemen a filozófia professzora, reformátor volt. Eretnekséggel vádolták, ezért 1542-ben Strassbourgba menekült, ahol az Ószövetség professzora lett. 1547-ben Thomas Cranmer Oxfordba hívta, itt részt vett az anglikán egyház alapelveinek kidolgozásában. 1553-ban visszatért Strassbourgba, majd 1556-ban zürichi professzor lett. 1557- ben írta Sámuel két könyvéhez az exegetikai magyarázatokat. A reformáció lutheri és kálvini iránya közti nézeteltérések békés rendezésére törekedett, igyekezett visszaszorítani az antitrinitárius irányzatot. A reformáció és az anyanyelvűség kapcsolata, a nemzeti nyelvű bibliafordítások és a reformáció igénye szoros összefonódása közismert tények. Noha már korábban is készültek részletfordítások, s valószínűsíthető, hogy reformátoraink mindegyike megpróbálkozott e feladattal, teljes, nyomtatásban megjelent munka ismereteink szerint nem állt rendelkezésre. A magyar nyelvű bibliafordítás elkészülte előtt a lelkészek feltehetően valamely nem magyar nyelvű nyomtatott művet használhattak, melyet külföldi tanulmányaik során szerezhettek be, és ebből maguk készíthették a magyar fordítást saját használatra. A reformáció prédikációs gyakorlata a Szentírás rendszeres tanulmányozását, gyülekezeti és egyéni használatát ajánlotta, szükségessé téve ezzel a nemzeti nyelvű bibliafordítás elkészítését, és ösztönözve annak létrejöttét. Továbbá a reformátori teológia a Bibliát egységben látó és
