Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens
Recenziók 97 (II.7.) A montanizmus a helyi kultuszokkal - mindenekelőtt a piygiai régióban régóta honos Apollón- és Kybelé-kultusszal - kimutatható szoros kapcsolatának korábbi bizonyításán alapul Hirschmann munkájának következő része. Ez, a monográfiája egyik legjobban sikerült részének tekinthető, széles körű ismeretanyagra épülő, és több figyelemre méltó elemzést is magában foglaló részfejezet, a montanista „prófétanők” a mozgalmon belül elfoglalt kiemelt szerepének33 vizsgálatával foglalkozik (///.5: Die montanischen Prophetinnen; 99-119.). A szerzőnő először a témához tartozó valamennyi lényegi elemet felvonultató, s azokat a kellő összefüggésben elemző, tömör összefoglalá- * 3 még A. Daunton-Fear, The Ecstasies of Montanus. In: StPatr XVII (szerk. E. A. Livingstone), Oxford 1982; 648-651. - Ez utóbbi munkát, amint már jeleztem, Hirschmann érdekes módon nem tünteti fel bibliográfiájában. 32 Hirschmann érvelése itt két montanista prófécia vizsgálatán alapul, melyeket Epiphanios közöl ’Panarion -jában: XLVIII,4. és 11. A szerzőnő megállapítása szerint mindkét montanista orákulum meglehetősen egyértelműen mutatja, hogy miként tekintettek a montanisták az Isten és az ember között fennálló viszonyra. Montanos ezekben a „prófétai” jövendöléseiben hívei tudomására hozza azt, hogy a Lélek megszállta őt, s hogy a „próféta” száján át maga Isten beszél (98.). - Mindezek kapcsán hivatkozni lehetett volna egy másik - a 29. sz. jegyzetben közölt - montanista orákulumra is: Epiphan., pan. XLVIII 12,4. 33 Egy olyan időszakban, amikor a nők a gyülekezeteken belüli szerepének tudatos csökkentésére, ill. visszaszorítására irányuló törekvések mind erőteljesebbé váltak a „Nagyegyházon” belül, a montanista mozgalom a korai kereszténység korát idéző prófétálási lehetőségeket (vö. ApCsel XXI,9. és lKor XI,5; ezzel ellenkezőleg lKor XIV,34 sk.) biztosított - a prófétálás adományával bíró — női hívei számára. A közel húsz ránk maradt — eredeti - montanista „prófécia” többségét a nyilvános fellépései során mindenkor Montanos kíséretében levő nők közvetítették. így volt a mozgalom történetének talán legjelentősebb próféciája esetében is, amely a János ’Jelenéseiben hirdetett mennyei Jeruzsálem alászállását (XXI,1-2.) jövendölte meg a phrygiai Pepuza és Thymion között. Ám ezt sem maga Montanos „prófétál- ta”; még e jelentős jóslat is Priska - vagy egy másik „prófétanő” nevéhez köthető. A montanista mozgalom - legalábbis számomra úgy tűnik - az indulást követően jóval inkább a Montanos kíséretében levő „prófétanőknek”, mintsem magának Montanosnak köszönhette felemelkedését. így szinte magától értetődő volt, hogy a szekta alapítójának halála után - miként az Eusebiostól idézett orthodox egyházi író, Miltiadés írja - „a társaságában levő nők kapták meg utódlási sorrendben a prófétai adománytHE V 17,4. Mindez talán a térség korábbi, a neolitikumig visszavezethető „matri- archális”-kultuszaihoz való szoros kapcsolódásra utal. A korábban házasságban élő, ám később szűzként feltüntetett Priscilla-Priska és Maximilla alakja (ez utóbbi hangsúlyos szerepe ellenére, kettejük közül, úgy tűnik, Priska volt a jelentősebb „prófétanő”) talán ezért is élőbben maradt meg a későbbi keresztény szerzőknél, mint magáé Montanosé. Részben ez magyarázhatja azt, hogy a három „próféta” tanításai gyakorta összekeveredtek a későbbi hagyományban (1. kiiln. Epiphan., pan. XLIX 1,4 skk.).
