Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens

96

Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009)

szűkebb paírtsában. Mindkét istenséget ugyanis különösképpen tisztelték a régióban, esetenként együttesen is. Apollón és Kybelé együttes kultusza leginkább a phrygiai Mysiában mutatható ki, Montanos feltételezhető szülőhelyén. (73 sk; vö. 140.). Ám - az „eretnek” szekta alapítójának phryg-mys származásához hasonlatosan28 - mindez csak részben adhat magyarázatot egzaltált próféciáira és a kor keresztény egyházában immáron szokatlan „prófétai” tevékenységére.

(II.6.) Hirschmann leginkább Montanos és a kíséretében levő asszonyok (Maximilla és Priska) eksztatikus próféciáiban látja annak, a vizsgálódásai alapjául vett szempontnak az igazolását, miszerint a montanizmus vallásos gyakorlatában megannyi „pogány” elemet is felmutat. Továbbá abban a körülményben, hogy - a montanisták hite szerint - Isten közvetlenül szól, illetve szólhat a gyülekezethez, méghozzá úgy, hogy ehhez a „prófétát” mint médiumot használja eszközül (91 skk.).29 Hirschmann ezek alapulvételével kívánja bizonyítani, hogy a phrygiai „próféták”, miként az Kybelé papjainál vagy más helyű kultuszok esetében is kimutatható, nem ismerték az istenséggel folytatott racionális dialógusformát. Inkább az őrjöngésig fokozódó extázisba estek, majd ebben az állapotban nehezen érthető szavakat szóltak, ahogyan azt az Eusebiostól idézett Névtelen is megjegyezte.30 Hirschmann ebből végül azt a következtetést vonja le, hogy Montanos azon a módon szolgálta Istent, amiként az a phrygiai térség „pogány” kultuszaiban századok óta szokásban volt (99: „Montanus dient Gott in der Art und Weise, die sich im phrygischen Raum über viele Jahrhunderte in den paganen Kulten fest etablierte.’7). A szerzőnő úgy látja, hogy az „új próféciától” követett profétikus gyakorlat inkább Phrygia „pogány” kultuszaira vezethető vissza, s nem az Ó- és az Újszövetség profétikus hagyományaira (uo.). Mindezt persze már többször is leszögezte a modern kutatás; ha más-más megközelítéseket is alkalmazott ennek bizonyítása során.»1 A szerzőnő ezzel kapcsolatos érvelésének (97 sk.) részletesebb ismertetésétől ezért itt eltekintenék.32

28 Montanos szűkebb pátriája, a Közép-Phrygia északnyugati határán fekvő Mysia ugyancsak elmaradott területnek számított.

29 „Ne engem hallgassatok, Krisztust hallgassátok” — jelentette ki a legfőbb montanista „prófétanő”, Maximilla a meghallgatására egybegyűltek előtt (Epiphan., pan. XLVIII 12,4.). Maximilla ezzel, bár némiképp áttételesen, azt állította volna, hogy általa (mint kiválasztott által) maga Krisztus beszél. - Vö. még ehhez lentebb a 32. sz. jegyzetet.

3° Miként a caesareiai Eusebiostól hosszan idézett Névtelen írja, miután Montanos felébresztette” és „hamis szellemmel töltötte el” prófétanőit, a két nő attól kezdve „épp olyan értelmetlenül fekphronós). összefüggéstelenül (akairós), és furcsa módon fallotriotropós) beszélt”, mint maga Montanos: HÉV 16,9.

3' L. küln. H. Kraft, Die altkirchliche Prophetie und die Entstehung des Montanismus, Theologischer Zeitschrift [ThZ; a Baseli Egyetem Theológiai Fakultásának kiadásában. Basel, 1945 - ] XI (1955), 249-271. Újabban vö.