Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens

Recenziók

91

178/179 körül bekövetkezett halálai jelentette a montanizmusnak, ennek a Kis-Ázsián túl is gyorsan terjedő, a Kr. u. 3. század elején pedig már a római Észak-Afrikában is kimutatható - eszkatologikus- khiliasztikus, illetve pneumatikus-enthúziasztikus - mozgalomnak az első szakaszát.* 5 6 *

(I.l.) A 19. század első és második felében, majd a 20. század első harmadában tevékenykedő kutatók összegzései és problémafelvetései óta — különösen A. Neanderz és (G.) N. Bonwetsch,8 9 illetve — P. De Labriolle9 és W. Schepelern10 munkáinak megjelenése óta, hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki itt - mindinkább előtérbe került a montanizmus jellegének a meghatározása. Nevezetesen az, hogy minek is tekintsük ezt az egy időben az egyház egységét is fenyegető,11 egyházon belüli mozgalmat;12 miként határozzuk meg annak alapvető törekvéseit, és hol keressük kialakulásának gyökereit.

(1.2.) A montanizmus jellegének meghatározásánál az egyik legnagyobb problémát a források hiánya jelenti, illetve azok tendenziózus

iratokban is. Az ’Apostolok Cselekedetei’ következetesen Priscilla néven említi Pál apostol egyik női segítőjét (XVIII,2;i8;26.), míg maga Pál - a mindennapi névhasználat szabályait alkalmazva - Priskának nevezi őt leveleiben: Róm XVI,3; lKor XVI, 19; vö. 2Tim IV,19.

5 Montanos és másik „prófétanője”, Priska már korábban meghalt, vélhetően Kr. u. 175 körül.

6 A phrygiai Montanos nevével jelzett, magát „új prófétaságnak” vagy „új próféciának” nevező (Euseb. HE V 19,2: nea próphéteia; vö. még V 16,4., ill.14.), tanításainak lényegét tekintve eszkatologikus-khiliasztikus, azok megjelenési formáját nézve pedig pi:eumatikus-enthúziasztikus — mozgalomként határozható meg.

z A. Neander, Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche, 1,3, Hamburg 1827; 870-899.

8 (G.) N. Bonwetsch, Die Geschichte des Montanismus, Erlangen 1881 (változatlan utánnyomásban: Hildesheim 1972); vö. még uő., „Montanismus”. In: Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche, Bd XIIP, Leipzig 1903; 4i7.has. 56. - 426.I1.18.

9 P. De Labriolle, La crise Montaniste etc., Vols. I-II, Paris 1913.

10 W. Schepelern eredetileg dán nyelven íródott habilitációs iratát (= Koppenhága 1928; Univ. Habil. Sehr.) a kutatásban szinte mindenkor W. Baur német fordításában idézik: Der Montanismus und die prygischen Kulte: eine religionsgeschichtliche Untersuchung (225 lap), Tübingen, Verlag Mohr 1929; küln. 135 skk.

11 L. ehhez J. Fischer egy gondolatokban gazdag hosszabb tanulmányát: Die antimontanistischen Synoden des 2./3. Jh., Annuarium Historiae Conciliorum [AHC] 6 (1974), 241-273.

12 Ekként határozta meg a montanista mozgalom a kor keresztény egyházán belül elfoglalt helyzetét már A. von Harnack is: Die Mission und Ausbreitung des Christentums - in den ersten drei Jahrhunderten, Bd. I-II, Leipzig 19241 (1902); II (19241), 930(sk); „eine [...] innerkirchliche Bewegung”.