Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék 63 hogy a püspöki helynököt csak zsinatilag nevezhessék ki. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan a székelyföldi papság jelentős része szintén megfogalmazta fenntartását, nem fogadva el Kedves István kinevezését. Az 1849. június 11-én tartott udvarhelyi esperesi kerület papi gyűlése10« szintén megfogalmazza „ideiglenes p[üspök] Helyettesnek el nem ösmérhetése, nemcsak azért, mivel ezen kinevezés a tavalyi zsinat végzéseivel merőben ellenkezik”.* 110 Hasonlóan nyilatkozott a „a Gyergyai Papság is múlt napokban tett” gyűlése, jelzik az udvarhelyiek. Tehát elvileg nem fogadják el a helyettes tevékenységét. Itt viszont ki kell emelnünk, hogy a helyettes kinevezése kapcsán a zsinat részéről a püspök jogkörét csökkentő javaslatot a jegyzőkönyvbe végső soron fel se vették, ez csupán a zsinatot előkészítő esperesi tanácskozások jegyzőkönyvében szerepelt, azok között is csak a bányavidéki esperesi tanácskozás beadványában.111 Ezért is természetesnek tekinthető, hogy Kovács Miklós püspök magától értetődően nevezte ki Kedves István püspöki helyettesnek akkor, amikor egyházmegyéje kormányzásától a gyulafehérvári várostrom miatt el volt zárva.112 * * A püspöki helynök kinevezése kapcsán azt is megállapíthatjuk, hogy a székelyföldi papság a forradalmi helyzetben elsősorban azt szerette volna elérni, amelyre a zsinaton ténylegesen nem került sor: hogy a papság a püspök szabad kinevezési jogát utólag, ilyen módszerrel korlátozhassa, s saját beleszólását az egyházmegye kormányzásába biztosíthassa. Annál is nyilvánvalóbb ez, mivel Kedves István körleveleit a székelyföldi esperesek köröztették,1« szétküldték a papsághoz, utasításait elfogadták. Ez a rövid, s végső soron szemelvényes bemutatás is arra enged következtetni, hogy azok a helyzetek, amikor a zsinati határozatok életbe léptetése kétséges lehetne, tulajdonképpen nem zsinati határozatok életbe lépéséről szólnak. A továbbiakban néhány olyan esetet mutatunk be, amelyek azt bizonyítják, hogy a zsinati munkálat elérte célját, a püspök gyakorlatban alkalmazta azokat az elveket, amelyek az egyházmegyei zsinat jogköréhez tartoztak, s így életbe léptethetőek is voltak. 1848. szeptember 9-én Kovács Miidós püspök válaszlevelében Sántha Imre kilyénfalvi plébános és 10« Ennek dátuma egybe esik a marosvásárhelyi papi értekezlettel. 110 GYÉFKL. Pl. - 394. d. XI. cs. 633/1849: Udvarhely, 1849. június 11.: Az udvarhelyszéki esperesi kerület papság közgyűlésének jegyzó'könyve. 111 GYÉFKL. Pl. - 389. d. íx. cs. 1010/1848: Abrudbánya, 1848. augusztus 1.: Bányavidéki kerület beadványa. 112 GYÉFKL. PL - 394. d. 16. cs. 65/1849: Gyulafehérvár, 1849. május 18.: Kovács Miklós püspök kinevezési rendelete Kedves Istvánhoz és Pakó Jánoshoz. "3 Az udvarhelyi papi gyűlés jegyzőkönyvében, 1849. július 11-én, már a bevezető részben megtaláljuk az utalást arra, hogy a püspöki helynök május 29-én kelt körlevele „már körözve is van”. - GYÉFKL. PL - 394. d. 11. cs. 633/1849: Udvarhely, 1849. június 11.: Az udvarhelyszéki esperesi kerület papság közgyűlésének jegyzőkönyve.
