Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
62 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) ezeket a kérdéseket érvényesen megoldotta az egyházmegyei zsinat. Zerich Tivadar pedig azt emeli ki, hogy „a Kolozsvári Zsinat határozatai 1848-ik Aug[usztus] vég és S[z]ept[ember] első napjaiban hozattak, olyanok és illetőleg még rosszabbak, mint a Marosvásárhelyiek. Ezen zsinat hősei (ama határozatok máiglan sem lévén egyházi modorban rosszallva), még mind dúlnak fúlnak azon egyes becsületesek ellen, kik azoknak ellen mondani mertek és mernek”. Vagyis csak arra mutat rá, hogy a fenti nyolc kérdést a zsinat letárgyalta, s az akkor megfogalmazott elképzeléseket hivatalosan nem ítélte el. Ez viszont nem jelenti azt, hogy azok életbe is léptek. Ha e nyolc pont tematikáját megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az 1, 3, 5, 7-es pontok olyan kérdéseket érintenek, amelyek megoldása az egyházmegyei zsinat hatáskörén kívül esett. A 2-es pont, amely az egyházmegyén belüli vagyoni arányosságot boncolgatja, az egyházmegyei zsinaton a papság fizetése kapcsán nem került megoldásra, és a nemzeti zsinatra hagyták a kérdés részletes kidolgozását. A 4-es pont, az egyházi lappal kapcsolatosan hasonló eset, hiszen a zsinaton ennek elvi pártolását fogalmazták csupán meg. A 6-ik pont a szemináriumok reformjára vonatkozik. A papnevelés kérdését a zsinat hosszan tárgyalta, életbeléptetésének legfőbb akadálya az elvi okok mellett az volt, hogy a forradalmi események következtében az 1848/49-es tanévet meg sem lehetett megnyitni. A 8-ik pont kapcsán elmondhatjuk, hogy a marosvásárhelyi értekezleten részt vevők figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy ilyen jellegű határozat egyáltalán meg sem fogalmazódott az egyházmegyei zsinat, csupán javaslatok hangzottak el ezzel kapcsolatosan. A javaslatok is csak a kanonokok, esperesek és teológiai tanárok kinevezésére vonatkoztak, illetve a püspöki helynök kinevezésére, ahol is zsinati úton történő beleszólást igényeltek a választásra jogosult papok. Tehát gyakorlatilag olyan kérdésekben tesznek indítványt a marosvásárhelyi értekezlet résztvevői, amelyek ugyan tárgyalva voltak az egyházmegyei zsinaton, de azok egyrészt a zsinat jogkörét meghaladták, illetve amikor e kérdésben a zsinatnak - pontosabban a püspöknek, papjai véleménye meghallgatása után - joga lett volna dönteni, a döntés eleve meg se született. A marosvásárhelyi vitatható értekezlet tehát a zsinat érvényességét nem kérdőjelezheti meg, csupán arra figyelmeztethet, hogy az egyházmegyében a tárgyalt témák aktuálisak maradtak a zsinat után is. Ezért is fogalmazták meg a Marosvásárhelyen egybegyűltek, hogy „a kath[olikus] egyház és papság kebelében tátongó hiányok javítása, s több más reformok életbe léptetése végett, az erdélyi kerület papsága tartson mentői előbb Zsinatot”.108 Az értekezleten elhangzottak közt volt viszont egy olyan, - sorszámát tekintve a kilencedik - pont, amely kapcsán már a zsinat érvényességét elemezhetjük. A kérdés arra vonatkozott, hogy a püspök, miután hosszasan egyházmegyéjétől elzárva, az ostromállapot alatt álló gyulafehérvári várban rekedt, helyettesnek nevezi ki maga helyett a kolozsvári plébánost, Kedves Istvánt. A kinevezés jogosságát a marosvásárhelyi értekezlet tagadta, hivatkozva az 1848-as egyházmegyei zsinatra, ahol a résztvevők kérték, 108 GYÉFKL. SzH. Kovács Miklós püspök. Zerich Tivadar levele a püspökhöz.
