Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776.
A tornai főesperesek, 1273-1776 33 érsekségből, melyek suffraganeusként továbbra is megmaradtak az esztergomi érsek lelki fennhatósága alatt.? Az esztergomi székeskáptalan A székeskáptalan tagjai rangsorban követték egymást. Elsőként a négy oszlopos kanonok (dignitariusok): nagyprépost (paepositus maior, mivel volt más prépost is a káptalanban), olvasókanonok (lector, helyettese a sublector), éneklőkanonok (cantor, helyettese a succentor), őrkanonok (custos, helyettese az alőrkanonok, succustos). Ókét a káptalantól kapott ellátmány (praebenda) miatt prebendáriusoknak is nevezték. Esztergomban három társaskáptalan alakult, a Szent István protomártírról nevezett, a Szent György tiszteletére illetve Beckett Szent Tamásnak szentelt prépostság. A három prépost főszékesegyházi kanonok volt és rangsorban a négy oszlopos kanonokot követte. A szentgyörgyi préposti cím a 13. század végétől összekapcsolódott a főszékesegyházi főesperesi tisztséggel. A három prépostot a többi főesperes követte beiktatási sorrendben. Kilenc főesperes volt esztergomi kanonok és a káptalan tagja. Végezetül az egyszerű kanonokok következtek beiktatásuk sorrendjében. A káptalan létszáma a középkor végére a 38-42 fő változó létszámról 39-re stabilizálódott. A tornai főesperes, valamint a pozsonyi és szepesi prépost - akik főesperesi jogkörrel kormányozták a körzetüket - nem voltak a káptalan tagjai. A tornai főesperes nem a központban, Esztergomban lakott, hanem plébánosként a kerületben mint vidéki (rurális) főesperes.7 8 9 Általában a tornai plébános látta el ezt a feladatot, de van példa arra, hogy más település plébánosa is betöltötte ezt a tisztséget, például Hid- végardón, Szőlősardón, Égerszögön. A középkorban a főesperesek között szerepelt a tornai is, de a kanonokok között nem. A 16. századtól már esztergomi kanonokokat neveztek ki a tisztségre. A tornai főesperesség A honfoglalás idején Torna vármegye területén szláv és későavar népesség élt, melyek a 13-14. századra asszimilálódtak a letelepedő magyarsághoz^ A hely- és folyónevek megőrizték a szlávok nyomait.10 A honfoglalók, Bors vezér vezetésével a Szalonna-Perkupa között lévő 7 Almanach, 2000.18. p. 8 A témával kapcsolatban részletes ismertetést nyújt bevezetésében: KolláNYI Ferenc: Esztergomi kanonokok, 1100-1900. Esztergom, 1900. (továbbiakban: Kollányi, 1900.); ill. Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve. In: Századok, 2002. 365-389. p. (továbbiakban: Solymosi, 2002.) 9 Borovi József: A mai rozsnyói egyházmegye területének középkori kialakulása. Rozsnyó, 1942. (továbbiakban: Borovi, 1942.) 24., 14. p.; JuháSZAttt- la: A tornai plébánia története. Kassa, 2002. (továbbiakban: Juhász, 2002.) 10. p. 10 Borovi, 2000.13. p.
