Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék 57 alapvető vágyairól, elképzeléseiről ad beszédes képet a jegyzőkönyv, de még inkább a végleges jegyzőkönyv összeállítása előtt a jegyzők által helyben készített piszkozatok. Ezek esetenként túlzó, felforgató eszméket tartalmaznak, de nagyobb részt építő javaslatokat is olvashatunk bennük, amelyek egy részét a második vatikáni zsinat valósította meg. Kovács Miklós püspök jó érzékkel tudta a túlfűtött törekvést ellensúlyozni. Egyházjogi tisztánlátása és jó diplomáciai érzéke lehetővé tette, hogy a tárgyalásokon elhangzó túlzó javaslatok kapcsán is a püspök az érvényben levő szabályoktól való eltérést meg tudja akadályozni. A zsinat jogosságának megkérdőjelezése elsősorban annak a következménye, hogy az elmaradt nemzeti zsinatot Horváth Mihály kinevezett Csanádi püspök 1849-ben megpróbálta megtartani, ahol viszont a magyar egyház teljes függetlenségét mondta volna ki.99 Ezt Róma az anglikán szakadáshoz hasonló tervnek látta, s ezért a szabadságharc leverését úgy értékelte, mint „végtelen előnyt a magyarországi egyház ügye számára”. A forradalmi láz hatásának minősítődik, s így egyben veszélyesnek is a zsinatolás. A pápa, IX. Piusz rendeletében meg is hagyta, hogy „a megyei zsinatokat boldogabb időkre halasszák, mert az ál-szabadságnak kárhozatos szelleme számtalanokat az egyháziak közül is elkábított, kik nem azon szabadságot, mely Krisztus Urunktól való keresik, hanem azt, mely hizlalván a testet, és a testi érzékeknek tömjénez, a lelket azonban megöli”.99 100 Ez a háttere annak, hogy a történetírásban nem csak leértékelődött az 1848-as zsinatok szerepe, hanem magát a zsinati jelleget is elvitatták. A zsinat jellegének eldöntéséhez több fogódzópontunk is van. Elsősorban a hatályos egyházi törvénykezést vehetjük alapul, amely felsorolja az egyházmegyei zsinat ismérveit, a jogi érvényességét meghatározó feltételeket. A forradalmi változások következtében megszületett igény, a nemzeti zsinat tartásának előkészületei szempontjából is értékelhetjük egyházjogilag az erdélyi tanácskozásokat. Természetesen a vizsgálódásnak tárgyát kell, hogy képezze a világiak szerepe is, hiszen a magyar püspökök részéről már a petíciók kérdése kapcsán megfogalmazódott az igény, hogy a jogos kéréseknek megfelelő tömegbázist kell biztosítani; vagyis az egyház érdekeit érintő kérdések tárgyalásába a világiakat is be kell vonni. Ez a kívánalom párhuzamosan a világiak részéről is jelentkezett. Az erdélyi viszonyokat tekintve a vegyes státusgyűlésen sor is került a klerikusok és világiak közös tárgyalására. A kérdés eldöntésében segítséget nyújthat ugyanakkor a tárgyalt kérdések listája is. Láttuk már, hogy a nemzeti zsinatra való előkészületül Erdély püspökének, csíktusnádi Kovács Miklósnak is megküldik a tárgyalandó pontokat. A tárgyalásokon azonban ezektől eltérő kérdések is sorra kerültek. Egyrészt a csak klerikusokból álló zsinati munkálatokon, más99 A pécsi püspök, Scitovszky János Bécsbe ment és formális feljelentést tett erről a nunciatúrán. Ezt a gesztusát Bécs később a prímási székkel honorálta. E ördögh István: Az 1848-49-es magyar szabadságharc bukásának diplomáciai háttere a szentszéki iratok fényében. In: Aetas, 1996. 2-3. p. 100 Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, Protocollum 1849,1277/1849.
