Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
56 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) az érvényben levő szabályoktól való eltérést meg tudja akadályozni. Ezért is az egyházmegyei zsinat érvényessége nem vitatható el. A böjti fegyelem, az anyanyelvi liturgia, a cölibátus kérdése tulajdonképpen nem lehettet volna tárgya az egyházmegyei zsinatnak. Az első kettő (böjt, liturgia) tárgyalása pasztorációs szempontból szükséges volt, a változtatást sürgető javaslatok megindoklása a lelkipásztorkodó papság nap mint nap tapasztalt, megélt nehézségeit, az egyházmegye hitéletét vázolják részletesen. Hasonlóan a búcsújárás kapcsán észlelhető visszaélések megszüntetését célzó megfogalmazások is hiteles képet adnak a hitélet erdélyi sajátosságairól. Az egyházi társulatok, a szentmisék, ünnepek és vasárnapok megtartása, a különböző szertartások témáival kapcsolatosan elhangzó javaslatok még inkább rámutatnak, hogy az egyházmegye papsága a tapasztalt nehézségek orvoslására valóban erőteljesen törekedett. A forradalmi lázban nem feledkezett meg arról, hogy elsődlegesen jó papként álljon hívei mellé, azoknak örök üdvösségén munkálkodjon. Természetesen saját helyzetével kapcsolatosan is egy egész sor javaslatot fogalmazott meg. A papi áthelyezések mellett viszonylag hosszan tárgyalnak a papság jövedelméről. A javasolt jövedelmezési rendszer igazságossága - utólag megítélve - csak elismerést válthat ki. A papi és szerzetesi fegyelem témájánál az újítási vágy erőteljesebb megnyilatkozásaival találkoztunk. A külsőségek - ruházat, bajusz vagy szakállviselet - mellett a zsinat botrányköveként számon tartott cölibátus kérdésében az egyházjogi szabályoIdeal ellenkező javaslatok is elhangzottak. Ez azonban nem jelenthette, hogy a papság túllépte hatáskörét. Kovács Miklós püspök rendkívül jó érzékkel, az utólagos értékelésekkel ellentétben, kézben tartotta a tárgyalásokat. Nem állíthatjuk, hogy félresiklott volna a zsinat. A forradalmi hangulat ellenére, amelynek megnyilvánulásai egyértelműek voltak, maguk a résztvevők is betartották a jogi kereteket. Véleményt alkottak, óhajt fejeztek ki, javaslatokat fogalmaztak meg, nyilatkoztak, de az egyházjogi szabályokkal ellentétesen nem határoztak. Nem is volt ez annyira egyértelműen természetes akkor, 1848. szeptember első két napjában. Hiszen forradalmi láz vett erőt mindenkin, s ugyanakkor a zsinatot megelőzően öt napon keresztül, mint a vegyes státusgyűlés egyházi tagjai — hiszen az egyházmegyei zsinat tagjai egyben a vegyes Státusgyűlés egyházi tagjai is voltak97 98 - igenis határozhattak, s határoztak is. Nagyfokú józanságot jelentett tehát részükről az új fórumon, az egyházmegyei zsinaton határozatok hozatalától tartózkodni. Az egyházmegyei zsinat jellegét tekintve kiemelni, hogy a zsinat egyházjogi szempontból többnyire csak a papi gyűlés-minősítéssel került be a szakirodalomba,98 mit forrásaink alapján úgy érezzük szükséges korrigálni. A forradalmi helyzetben nyíltabban és bátrabban nyilatkozó papság 97 Ld. a Státus-gyűlésen és az egyházmegyei zsinaton megjelentek névsorait. Savai, 1999- 414-416., 452-454. p. 98 Egyetlen helyen olvasható, hogy Csíktusnádi Kovács Miklós 1848-ban „egyházmegyei zsinatot tartott Kolozsváron”. Jakubinyi György: Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Gyulafehérvár, 2004. (2. kiadás; továbbiakban: Jakubinyi, 2004.) 31. p.
